Hartay Csaba: Irodalom és Nyúlzug a Viharsarokban II. / Ne adjatok

Jens Mattke felvétele

Ma éltem, és élt velem milliárdnyi idősík
és időhegység, ahogy hullámzanak mélyen
előhívhatatlan kőzetek és rozsdás lakatú
ládák, földes szerv és eltemetett, betömött
utolsó felkiáltójelek sorfala. Ma éltem és
élt velem, aki valaha élt és élni fog.
Idődomborzat vár, képzeletbeli számok serege,
Seregélyek repülnek az önállóan haldoklóra.

Valami el van temetve máris, követi lépteim
a földben mélyen, láncon húzzák
a vérszivárgásos ásványkincseket, így hordozzuk
őket, így vesszük nyakunkba mások elhamarkodott
távozását, nyírfalevelek záporoznak arcunkba,
lefordított csónakok alól dübögünk. Dobszóló, és
ez a nyílt tér, terasz, hadd üljek le, átizzadtam
a domborodó idősíkokat, ne adjatok több szomjat.

Hartay Csaba (1977, Gyula)

Író, költő. Szarvason él. Legutóbbi kötetei: Fényképavar (versek, Kalligram Könyvkiadó, 2016), Rajongók voltunk (novellák, Athenaeum Kiadó, 2018),
Köszönöm a befogadást! (humoreszkek, Athenaeum Kiadó, 2019).