Polgár Anikó versei

liaye/lomography felvétele

Szarvasok esőben

Etruszko-korinthoszi vázák I.

Egy olpén legelésző szarvasok,
vékony pálcikalábakon.
Nyakuk hosszan előrenyújtva,
egyenesen, akár egy farúd.
Fejük hosszúkás, agancsuk fölmered,
mint két erőteljesen berajzolt ékezet.
Fülük megannyi apró falevél,
mely alig-alig tapad az ágra:
vigyázz, ha megrázod, lehull!
Fű nincs, a mélysötét festéket eszik,
mozdulatlan, rágás nélküli,
kimerevített legelés.
Szófogadóan felsorakoztak,
paták és szájak egymáshoz egyformán közel,
kivárnak, sosem éri be egyik a másikat.
Szűkös a hely egy ilyen váza oldalán,
ahová nyújtóztál, addig érsz.
Két-két láb: egy-egy háromszög szilárd,
de vékony szárai. A test szerény,
nem tölti ki az egész teret.
Helyet kell hagyni a nagy, színes,
szabálytalan foltokban hulló esőnek:
foltrozetták, rajtuk bekarcolt kereszttel.
A cseppek hullásukban kimerevedtek,
az állatot sosem érik el, ott maradnak
lebegve a nyak fölött, a has alatt.
A láb sosem lép esőcseppre, óvatosan kikerüli.
Az eső foltokra szakadt test, nem folyik szét,
nem áztat, nem keveredik, nem ivódik bele semmibe.

Madarak párduccal

Etruszko-korinthoszi vázák II.

Ez a dinosz, akár egy deformált, tátott szájú hal.
Hasán egymásra tolakodva a pikkelyek.
Fölöttük hullámzó ösvényfonat,
rajta tertyedt óriásmadarak.
Óvatosan járj, fejed magasba tartsd,
lábaddal tapogatózz!
Kimerevített vonulás,
örökké tartó lendület.
Hiába telik el többezer év,
a testtartás mindig fiatalos, a lábizom erős,
legfeljebb a tollak vonalai kopnak.
Már hogy lehetne itt ez üldözés?
Hogy mart volna a madártestbe párduc?
Nincs itt sietség, nincs itt pánik.
A ragadozó csak dörzsölgeti a madár farktollába
furcsán kitekert, fölülnézetből láttatott fejét.
A madár a párducnál büszkébb, egykedvűbb, nagyobb,
hátra se néz. Mint egy anyuka, aki látja ugyan
az ellágyulást, de nem akarja elkényeztetni
a szoknyájához bújó gyerekét.
Csak a tér retteg attól, hogy üres lesz,
foltok ütköznek ki rajta,
bebújnak az állatok hasa alá,
befurakodnak a testek közé,
szinte beleszállnak a szájakba is.

Megjelent az Irodalmi Szemle 2020/10-es lapszámában.

Polgár Anikó (1975, Vágsellye)

Költő, műfordító, irodalomtörténész, egyetemi oktató (Comenius Egyetem, Pozsony). Októberi lapszámunkban megjelent versei egy Szilágyi János György (1918‒2016) emlékére készült sorozat darabjai. Megírásuk idején a szerző a Kisebbségi Kulturális Alap alkotói ösztöndíjában részesült.