Anna Adamowicz: rendszerek. csontváz; nyersanyag (versek, Sipos Tamás fordításai)

rendszerek. csontváz

az általunk megszállt városban minden múzeum be van
zárva, minden művészeti galéria elhagyatott – egyedül
az árja test megfigyelése maradt számomra

körözök tehát az ujjaimmal a hús határa alatt, és
elérzékenyít minden varrat, minden egyenetlenség,
minden törés utáni forradás. a képzelet szemével

látom a combtól a bordákon át a hallócsontocskákig
óvatosan összerakott, megfakult és kimosott csontokat,
amik dobhártyától megfosztva nem tudnak megremegni

a propagandadaloktól, el kell vinni őket Európa
belsejébe, mely elsőosztályú hangvillaként vibrál,
és elnyel minden bokát, amíg halálra nem fullad

nyersanyag

bementeni téged egy versbe, teknős,
ki műanyag szatyrot nyelsz medúza helyett,
elhelyezni ezekbe a keréknyomokba, mint bölcsőbe, sírba,
bocsáss meg, csak ennyit tehetek, nem hozok el
neked szívként lüktető homokzátonyokat,
nem taníthatom meg a különbséget a polimer és a mesoglea között,
nem hagyok fel az eldobható orvosi eszközök használatával,
nem bontom szét a Nagy Csendes-óceáni Enyészet Szigetét,
nem szántom be az emberiséget minden kontinensen,
mert ki mentene be akkor egy versbe, teknőstestvérem

Sipos Tamás fordításai