Horváth Adél versei

Sven Beyersdorff felvétele

szotyi

hangosan pattannak szét metszőfogai
között, a hajukat nyállal keveri, a belüket
nem nyeli le egyenként, inkább gyűjti,
addig bedugja őket a fogsora meg a
pofazacskója közé, aztán mindet egyszerre
rágja össze, szerinte nem érthetem,
mennyire finom, mennyire fáj,
összetört férfiakat köpköd a tömb tetejéről
flegmán, utánuk ugrani túl közönyös,
csak kicsordul magából végig az ereszen,
galambürülékkel keveredik a csatornában,
járdáról a szennyvízaknába csúszva
unottan legyint: unus multorum

mitománia

aszfaltból áradó szomorúság,
izzanak az utcák, éles reflektor-
fényben szuszognak a tömbök,
nyög a játszótér,

nem akarlak elengedni,
nem akarlak felkelteni se,

jelzőlámpák villogása,
meddig bírom,

meddig bírja
a töltő a táskámban, a ránckrém, a viagra,
hogy komótosan mászol elő szemgödreimből,
fazékfedővel nyomlak vissza, rákot bugyogó vízbe,
nyálam keveredése, combjaim csattogása,
egy leértékelt fürdőruha, ódivatú,
ebben fogok megfulladni

Horváth Adél (1999, Debrecen)

Orvostanhallgató, verset és prózát ír. Munkáit többek között a Prae, a KULTer.hu és a Zempléni Múzsa publikálta.