Louise Glück verse (Gyukics Gábor fordítása)

Kép: Sigrid Estrada/AP

Télemakhosz kedvessége

Fiatal koromban
kényszerből
sajnáltam magam, praktikusan fogalmazva,
nem volt apám, s anyám a szövőszék mellett
apám feltételezett
szexuális életéről ábrándozott; lassanként
rájöttem, hogy azon a szigeten
egy gyereknek sem volt ettől
eltérő története; az én megpróbáltatásaim
napi rutin lett mindannyiunk számára, a
kötelék egymás között, következésképpen
az emberiséggel: anyám élete,
amit apám szenvedése iránti együttérzés
nélkül élt le, egy a természeténél fogva
szenvedélyes lelkű, a választástól
megtépázott nőként, ugyanakkor apámnak
sejtése sem volt anyám elszántságáról,
finoman tétlenségnek tudta be, viszont
hajlamos volt ezt dramatizálni, túljátszani:
úgy éreztem, hogy ezt az észrevételt
megoszthatom közeli barátaimmal, miután ők is
megosztják sajátjaikat velem, hogy teszteljük,
finomítsuk őket, felnőtt férfiként tárgyilagosan
látom a szüleimet és szánom mindkettőjüket:
remélem, mindenkor képes leszek szánni őket.

Megjelent az Irodalmi Szemle 2021/2-es lapszámában.

Louise Glück (1943, New York)

Amerikai író, költő. 2020-ban irodalmi Nobel-díjat kapott. A vers a szerző Meadow Lands című kötetében jelent meg.

Gyukics Gábor (1958, Budapest)

Költő, műfordító.