Mizser Attila: Teresülés

„S gyilkos gyorsasággal telik meg az ártér
S lobogva, pattogva éji tüzek mozdulása
Vérvörös alakokat kerget fel mifelénk…”
(Füst Milán)

Bizonyos szempontból mindig kellene egy aspektust rögzítenünk. Hogy miképp láttuk a körülményeket akkor, és mi rajzolódott ki ott. Mert történt és történtetett. Ha erről még nem is szólnak pontosan krónikák, antológiák, tudósítások… stb.

Így a Szemle táján, terén és placcán is. Lett tábora, napja és díja. Hogy rögzít- sen, hogy alátámasszon és maradjon. Hagyjon nyomot. Visszakövethető legyen. Ne tűnjön el. Amire nézni lehet. Ahol van mód észlelni a lenyomatot, amire lehet kacsintani. Mert ez alakulás, teresülés és teljesülés már. Ha nem is be. Hívhatjuk akárhogy, de jelet hagy. Üreget váj. Amit lehet egy ideig ignorálni majd, de az- tán akarva-akaratlanul hozzá kell visszatérnünk. Belemegyünk. Huppanunk. Lé- pünk. Mert nyoma van, nyoma lett, és illik a koordináták mentén érezni, hagyni, hogy érződjön, mert kell az ilyen. A hely. Mit ne mondjunk, meder. Mi az ártér maga. Mi maradjon. Mi kerüljön alá. Mit is terítsen magába. Mit is hagyjon fölé.

Bemérés. Felidézés. Visszagondolás. Változó. Ezeket a rezdüléseket kell egy- ségesíteni. Értékelni. Mert nincs régi meg új. Hisz mindig volt olyan, hogy a szá- zadelő irodalma és a kortárs irodalom. Ez van. El Clásico. Se több, se kevesebb. Ez itt az arány. Ez itt a szórás. Ez itt a tét. Az odds. Ezeket az elhajlókat, szorzókat kell majd összehangolni egyszer. Megvárni, míg összefolyik az idő. Míg összeér felette a víz.

A teret mindig is alkotók formálták. Ár előtt és ár után. Beárazva azt az időt, amelyet olvasóként, kortársként megélünk. A mi rövidke múltunkat nézve talán olyan neveket említhetünk, a teljesség igénye nélkül, mint Baranyai Dóra, Csillag Lajos, Czucz Enikő, Hajtman Kornél, Hizsnyai András [Andrung Heinzelmann], Juhász Tibor, Mellár Dávid [Kozmár Klára], Plonicky Tamás, R. Nagy Kriszti- án… stb.

És a szerzőkhöz művek, könyvek, hangok tartoznak, amik, ártéren innen vagy túl, már adottak: Nagy Hajnal Csilla intimitáslírája; Hajtman Kornél és Veres Erika hangulati és párkapcsolati poétikája; Juhász Tibor szociografikus költészete és novellisztikája; Mellár Dávid testpoétikája; R. Nagy Krisztián metafizikai novellagyűjteménye; Csillag Lajos generá- ciós élményeket szituáló regénye; Plonicky Tamás provokatív tematikus és nyelvi szinteket mozgató prózapoétikája… 1  Emlékezetesek Gužák Klau- dia identitáskölteményei és Gyurász Marianna természettudományos lá- tásmódot is működtető szövegei; Vörös Gergely Irodalom és mindennapok (2017), valamint Baranyai Dóra Irodalom és szakrális építészet (2020) című Zsemle-darabjai az Irodalmi Szemle online-on; Czucz Enikő értő kritikái és elemzései (legutóbb Nádas Péterről a 2020/09-es lapszámban); és And- rung Heinzelmann vizuális alkotásai, állatos sorozata is (Irodalmi Szemle, 2019/1.).

Ebben a lapszámban Gužák Klaudia dialógusokra épülő spirituális szekvenciákat is megidéző verseivel és képeivel találkozhatunk. Gyurász Marianna szövegeivel, amelyek a nyelvi invenciók működtetésére tesznek kísérletet, az intim kapcsolatok és megfigyelések jegyében. Nagy Hajnal Csilla kamaradarabja a bibliai motívumokat tartalmazó diskurzust dramatizálja a hétköznapok szituációi mentén. Veres Erika költeményei a társadalmi és nyelvi regiszterek poétikus kontaminációjára hoznak mintázatot. Vörös Gergely pedig az alanyi költészet megtapasztalt, narratív, naplószerű nyelvét viszi színre.

Az ártér jelenleg ennyire telített. Ennyi mutatható a folyton változó körülményekből. Ennyit látni a formálódó viszonyok között. Persze tudjuk, a változatosság gyönyörködtet, és ettől a Kedves Olvasót sem akartuk megkímélni.

—

1      Nagy Hajnal Csilla: Miért félünk az őrültektől? (Kalligram, 2016); Hajtman Kor- nél: Katakomba (ART Danubius, 2016); Veres Erika: Duett a sárban (Kalligram, 2019); Juhász Tibor: Ez nem az a környék (Fiatal Írók Szövetsége, 2015), Salgó blues (Scolar, 2018), Amire telik (Scolar, 2021); Mellár Dávid: Vagy valami egészen más (Kalligram, 2020); R. Nagy Krisztián: Szúnyog a negyedik falon (Vámbéry Polgári Társulás, 2017); Csillag Lajos: Túlsó part (Fiatal Írók Szövetsége, 2018); Plonicky Tamás: Hugyos malac (Kalligram, 2021)