Veres Erika verse

Cécile Hanat felvétele

Palesztin szorzó

szalaszthin a chāra ü miih-i rāba

metróval indult el a ház elől
(inkább alól)
csak egy átszállás
ott várta
őt textilgyár-tulajdonoshoz illően tökéletesre vasalt ingben,

haja zselével, igen, és inkább hátra, mintsem oldalra,
fil hava al dzsalīl,
a fésűnyomok között kilátszódott a fejbőr,
malacrózsaszín.

menyasszonya vagyis felesége jordán tévécsatornák talk-show-it
élvezi,
jordániában van, mondta, szülésig,
de a boszporuszi delfineket együtt nézték még tavaly.
az más volt, hajóról, másabb a tévécsatornáknál,
olyan távirányító nélküli.

azóta is két dombhát görgeti a napot,
ritmusra csukódik az ég. az esték nyugodtak, csigamentesítették
területeiket.

azokról a lenti templomokról még –
hiszen mégiscsak léteznek,
gyertyát gyújthatnak a turisták benne
konzervet nyithatnak a turisták benne
útlevelükben pecsét:
zokni, szandál engedélyezett.

megszületett!
ide bújtak!
hogy szopizott!
tömjént, mirhát! majdnem megtalálták!

de te ezt nem láthatod
kupola alakú agyadban delfinek úsznak ide-oda,
jordániában csóktalanul születnek-e a kisbabák?
csillag helyett mandzsettagomb az égen.
egy textilgyáros ruháján a folt illetlen baleset

gyermekük kisfiú lett.
fil hava al dzsalīl.
játék akváriumában delfineket tenyészt, egyik-másik kiugrik a
gumolitra: Anya, nézd!

a föld alatti mecsetnek nincsen ablaka.
mégis árad a jézusfény,
a gyertyaláng szégyenében ellobban,
kialszik a mécses.

az utcán forgatag,
bent marad a baba – szalaszthin a chāra ü miih-i rāba –,
malacrózsaszín.

Megjelent az Irodalmi Szemle 2021/4-es lapszámában.

Veres Erika (1986, Érsekújvár)

Költő, műfordító.