Molnár Illés versei

Arnold Eszter felvétele

Tengelyferdülés

1.

A Föld nem lapos – ezt szögezzük le mindjárt.
De nem is gömbölyű, tegyük rögtön hozzá.
A szakirodalom átkozottnak mondja.
Tengelye ferde, mint kereszt a koronán.

Víz a felszínének hetven százaléka,
azaz: folyékony, átlátszó és színtelen.
Helyesebb lenne tehát kék bolygó helyett
színtelen vagy átlátszó földről beszélni.

Hallgatni esetleg. Nem látunk át rajta
mégsem. Talán mert ferde szemmel nézünk rá.
Csőlátás, kificamodott tengely mentén.

Ha ferde a föld és rajta a korona,
talán épp a kereszt, ami egyenesen
áll. Magányosan a tengelyferdülésben.

2.

Nem lapos a föld és nem is gömbölyű, csak
a víz tükre zavarja össze a látványt.
Rámeredünk, de csak magunkat látjuk

kettős látással, amit térnek nevezünk,
kissé nagyképűen. A háttérhatalom
egyetlen szemmel, de három szögből figyel.

A háromszög belsejéből nézi, ahogy
kettős látásunk eldönthetetlenné tesz
minden víz mélyéből felbukkanó kérdést.
A földfelszín bő kétharmada tükrözi

ferdén az egek feszes négynegyedeit.
A tengerbe nézünk, visszanéz a tengely,
halszemoptikában kitágul a mélypont,
és a legaljából lesz a legteteje.

Föld

Lélegzetem: széndioxid-kibocsátás.
Lábnyomom sekély bár, de igen kiterjedt.
Ha földbe gyökereznék, az segítene,
arcom verejtéke tart csak a talajon.

A verejték só, az arcom világosság.
A fej fenntartható, megdönthetetlenül.
Lehelet kipárolgása öntözi meg
a magokat rejtő gondos tekintetet.

Ezt az egy levegőt még gyorsan elszívom,
ezt az olvadt jeget még gyorsan megiszom,
azután arcomat lefelé fordítom,

és csak annyit mondok idézőjelben: „föld”.
A szó irányt mutat felszólító módban.
Ami fent van, magához vonzza a lentit.

Megjelent az Irodalmi Szemle 2021/6-os lapszámában.

Molnár Illés (1981, Szentes)

Költő.