Milena Marković: Gyerekek (részlet, Harkai Vass Éva fordítása)

egy napon anya húgának elmondtam
hogy az idősebbek dohányoznak
becsapott fánkot adott
s csak úgy mellesleg megkérdezte
valóban dohányoznának
az a ház soha nem volt befejezve
egy lappal volt lefedve
rajta sátor
azon az éjjelen unokatestvéreim kidobtak a sátorból hogy
menjek az erdőbe
mekkora erdő volt az
vagy tíz méter széles
benne kígyók és patkányok
gumiabroncsok és klozetpapír-tekercsek és dinnyehéj
hol vannak a várak a kastélyok hol az én
hősöm hogy kimenekítsen itt sok
a rokon unokatestvérek inas nagybácsik
fecsegő nagynénik
gyorsabban esznek és gyorsabban beszélnek és
forgatják a szemüket cigarettáznak
menstruálnak verekszenek isznak
tábortüzekre járnak
sírnak a szüleik miatt
sírnak valami miatt amiről én nem hallhatok
de én mindannyiuknál jobban úszok
én a tengerben vagyok
én a tenger szépségkirálynője vagyok
nézzétek a tengerben van
magas és vörös a haja
zöld szeme van és hosszú ujjai
azok ott a köveken nem faros unokatestvérek
és görögdinnyét lékelő rokonok
ők nem léteznek
én egyedül jöttem ide
egyedül jöttem a világra
egyedül jöttem hogy mindenkit elbűvöljek
én a hajóról jöttem nem hanem egy házból
egy sziklán levő fehér házból
egy kék ablakos fehér házból
lépcsők vezetnek addig
a tengertől vezetnek
alatta barlang
kalapom van és térden alul érő súlyos hajfonatom
szandálom és gyöngyök a bokám körül
puskából lövök és a sólyom a karomra száll
sasok jönnek hozzám a számból esznek a farkasok pedig
követnek és vigyáznak rám
a tengerben vagyok anya
nem akarok kijönni és görögdinnyét enni
nem akarom látni azt a húst amelyből származok
én nem közületek való vagyok egyedül jöttem
ti nem léteztek
forró csúf város a kiégett völgyben
a városban füge és babér
ház és korlát nélküli erkély
ők az unokatestvéreim
mind farosak keskeny derekúak
erős a hajuk és a szemöldökük
és a karjukon erős szőrszálak nőnek
csak fekszenek titokban dohányoznak a korlát nélküli erkélyen
egyik nap csak esznek esznek
két napon át éheznek
sokáig vannak a fürdőszobában
matracokon ülnek és emelgetik a lábukat
fürgékké és sziszegőkké válnak
illatosítják magukat fürödnek nevetnek
borotvával borotválják a szőrüket
ha hozzájuk érsz a karjuk
szúrós s a szőrszálak mind jobban nőnek
és valamilyen erős és édeskés illatuk van
és mindig unatkoznak
a tata rémes motyog
és fogdossa a mellünket és a lyukacskánk körül matat
a tata ördög egy bácsika akit ellöksz
magadtól ha a ház mögött utolér
ezek az éjszakák pedig csodálatosak
a lármázó emberekkel teli ház
akik az én családomnak nevezik magukat
egy alkalommal amikor nincs elegendő hely
a mama nővérénél alszom
aki soha nem vetette le a fia a menye és az unokája
halála miatt viselt gyászt
egy álomba szenderült török kaszálta le őket az autópályán
amikor az anya hátrafordult hogy a fiainak
szendvicset és szörpöt adjon
az a fiú aki az autóban életben maradt
nem jó fiú és mindent megengednek neki
a mama nővére azt mondja le kell mosakodnom nehogy begyulladjak
a teknőt a ritkán használt szoba
közepére teszi és teljes fényben
vetkőzök s akkor odahívja
az unokáját hogy nézze a pipikémet s a fiú nevet
én a hegyekből jöttem
ott vadlovakon lovagoltam és
a virágok bódítóak magasabbak nálam
emberek jönnek hogy láthassanak fekete a hajam
erős a szemöldököm és fehér a bőröm
látjátok ti szerencsétlenek én varázslónő vagyok
térden alul érő hajjal amelyet ha összefogok
akár a korbács akár a vessző
engem minden fenevad ismer én
hegyi harcos vagyok farkasok
és medvék és kígyók szelídítője
ezek a faros lusta lányok az unokatestvéreim
mindig csak arról beszélnek
beléjük hatolt-e már valaki
s az is unalmas-e
a kavicsokon kristályos fagyos víz áramlik
benne taposok pedig mondták vigyázzak a hasamra
lánygyerek vagyok mégis benne taposok
és fürdök benne
és akkor megjön ő
csendes mintha néma lenne
erős a szakálla fényes a tekintete és kalapot visel
és az övében kést hord
a kristálytiszta vízben ott a rokonom
egy másik meg a fán
késük van
mindegyikük gatyájában kés van
nekem nincsenek erős szőrszálaim
én a csupaszok legcsupaszabbika vagyok
gyenge a hajam és a szemöldököm
én egy jó kislány vagyok
teljes vagyok mint a tükörtojás
teljes vagyok mint a görögdinnye
üres vagyok mint a felhők
mint egy csorba lavór
nyálkás mint az ebihal
nincsenek többé várak kastélyok
szakadékok mély vizek
minden a lábakba a kezekbe költözött
a fenékbe a fejbe a testbe
az egész csodavilág eltűnt
csak egy test van és benne én
és virágos farmernadrágot szeretnék
amilyent az idősebb kislányok viselnek

Fordította: Harkai Vass Éva

MILENA MARKOVIĆ (1974) költő, dráma- és szövegkönyvíró, a belgrádi Drámaművészeti Karon végzett dramaturgiát, ahol egyetemi tanárként dolgozik. Versesés drámakötetei jelentek meg, drámáit előadták, szövegkönyvei alapján filmek és fimsorozatok készültek. Mindhárom műfajban több alkalommal díjazták. 2022-ben Deca (Gyerekek) című regényszerű, könyvnyi poémája NIN-díjban részesült. A fordítás a következő kiadvány alapján készült: Milena Marković: Deca. III. kiadás. LOM, Beograd, 2022. (Első kiadás: 2021)