Veres Erika: Eredeti másolat: Kamenné námestie

A legszebb. Az első legszebb. Legszebb az első. Az első később is szép marad? Mi (a) szép?

Régen volt már, vagy tíz éve is. Öt vagy tíz vagy hét… Láttam, hogy ez a csempe más, ezt utólag toldották be jelenlegi helyére. A gránátalmát körülvevő lótuszlevelek sűrűjében egyszer csak észrevettem azt az egyetlen kincset. Pedig nem rejtették el, sőt, olyan csúnyán, ormótlanul ragasztották be egy másik helyére, hogy az utazó ócska vacaknak gondolhatná! A későnjárók kültéri imahelyén található, fehér gittel vastagon keretezve, nagyjából szemmagasságban. Török férfiak szemmagassága körülbelül százhetven centiméter. Cipő nélkül mérve, természetesen, hiszen lábbelijüket a későnjárók is levetik. Ha muzulmán férfi lennék, s a Rüstem Paşa Camii környékén lennék bádogos, kertiszerszámárus, kosárfonó, szappankészítő, hamam ağası vagy akár az eminönüi bankházak igazgatója, kizárólag ebbe a mecsetbe járnék elvégezni hitemrótta kötelességemet. Hogy mindig készakarva érnék későn az imára, azt nem állítom, azt azonban igen, hogy lehetőség szerint ez előtt az egyetlen csempe előtt hajlonganék s dicsőíteném az Urat. Télen is, amikor a kevésbé jó minőségű kundura vagy a még tavasszal vásárolt Adidas sportcipő januárra elkoptatott vászna sajnos átengedi a hólét – én akkor is itt járulnék Teremtőnk színe elé irgalmassága előtt fejet hajtani. Szerencsére nem kell nemet váltani ahhoz, hogy e különleges alkotásban gyönyörködhessek. Útitársammal, akit csupán titkos fedőnevén, Titan İlanként szeretnék említeni itt, az imaórákon kívüli idősávban érkeztünk a Rüstem Paşa mecset környékére. Nem azonnal, hanem szép komótosan vettük be magunkat az épületkomplexumba, amelyhez a korabeli szokások szerint a mecset épületén kívül egy kis udvar, egy şadirván, egy medrese és még egy folyosó is tartozott. Maga a mecset belseje pedig egy különleges csempeszultanátus! Kápráztató színek és minták, és csempecsönd, és zokni alatt süppedő szőnyegszőr! A csönd itt egy hosszan kitartott néma hang. Egy sirályszárnyfesztáv. Egy szezámmag aláhullása perecünkről a járdára. S ha e csöndbe rajtunk kívül más nem hatol be éppen, rajtakaphatjuk a nagy órát is, ahogy mozdul egyet a mutatója.

Véletlenül, már a mecsetudvar felé haladva pillantottam meg ezt a különleges csempét, s életemben akkor láttam ilyesmit először. Ezen a csempén ugyanis nem a megszokott mozaikszerű, egymás többszörös leképezéseként ható virágminta látható, hanem  egy hely. Isten otthona, a Fekete Kő s az őt körülvevő építmények egy fehér alapon türkizzel, pirossal, feketével díszített négyzeten. A mekkai zarándoklat, s az iszlám vallás legszentebb helye ez: Kaaba. Egy óriás kocka, minaretek, şadirván, kancsók, boltíves kapuk kedves, kecses, vékony kontúrral rajzolva. Talán ez a legszebb benne: nem hivalkodó. Nem egy gigantikus, erőltetett kép tárul elénk, hanem egy visszafogott, ízléses, már-már miniatúra-méretű képsor, amelyen bár a perspektíva jelöletlen marad (de tudjuk is, hogy a korabeli képzőművészetben a perspektíva használata nem volt elvárás, sőt tiltott nyugatutánzásnak számított), a kép mélysége így is magával ragad. Megyünk, megyünk a tekintetünkkel körbe: végigjárjuk a hajj útját – először gyorsabban, a szélesebb külső körökön haladunk, majd pedig egyre lassabban a kör belseje felé, mígnem odaérünk a Szent Kőhöz, amelyet kezünkkel megérintünk vagy ajkunkkal megcsókolunk – gondolatban. Ez a csempe pedig épp arra jó itt, hogy ha nem is tudunk azonnal vagy akár egész életünk során eljutni Mekkába, hogy közvetlenül a szent helyen teljesítsük kötelességünket, képzeletben még mindig és még sokszor megtehetjük ezt az utat. A kép segít. A kép szép. A kép igaz. Az igaz szép. A kép kép. A kép Isten látásmódját tükrözi, vagyis a legtökéletesebb látványokat mutatja. S mindent ugyanúgy, évszázadokon keresztül: a ló, a fa, a harci trombita, a szultán mozdulata, a palota képi bemutatása megannyi évszázad után sem változott. A cél tökéletesre fejlesztett technikával bemutatni Isten tökéletes látásmódját a világról. Az, ahogy az ember lát, s ezt megpróbálja ábrázolni, nem tökéletes, s ebből kiindulva hamis ferdítés, bűn. Úgy rajzolj, ahogy Isten lát! Tehetséged a kezedben és az emlékezetedben rejlik, soha ne fess azonban a magad elképzelései szerint! Ezt a velencei festők megteszik helyetted. Mi (a) szép? Mi (az) igaz? Különféle válaszok léteznek.

Amikor pedig kellőképpen megéhezik a bámészkodó turista, eszébe jut az a Yeni Cami előtt álldogáló perecárus, akit idefelé vett észre, s máris elindul Rüstem Paşától a Hasırcılar caddesi sikátorán keresztül Eminönü irányába. Itt kedvére vásárolhat perecet, böreket, de akár bármi mást is, hiszen a Beyazıt téri Nagy Bazár legalsó nyúlványai végződnek itt, illetve a Fűszerpiac szögletes épülete is itt áll. Lehet táplálkozni, lehet vásárolni, lehet nézelődni. Ám ennek a környéknek is van egy titka. Egy igen hasonló titok ahhoz, mint amilyenről eddig szó volt. Körülbelül harmincöt Kaaba-követ ábrázoló csempe ismeretes a szakirodalomban, s ez igazán nem sok. Tekintve azonban, hogy a történelmi Isztambul szívében barangolunk, elég sűrű az egy négyzetkilométerre eső ilyen csempék száma. Tudniillik a Yeni Camiban is van egy és a Török-Iszlám Szépművészeti Múzeumban is. A Çinili Köşkben, sőt, az Ayasofyában is! Valamint a kissé távolabb eső Hekimoğlu Ali Paşa mecsetében. A többi Kairóban, Londonban, Berlinben, nagyvárosok múzeumaiban. Értékes kincseket rejtenek tehát az isztambuli mecsetfalak – megérinthető, közvetlen közelről megcsodálható díszeik emberközelivé teszik a művészetet.

Vonhatnánk egy némiképp esetleges párhuzamot a mekkai zarándoklat ábrázolásával kapcsolatban. S ehhez át kéne lépnünk a keresztény vallás térfelére (már ha két térfél e kettő). A zarándoklat a keresztény hívő számára is fontos életesemény lehet, bár nincs olyan jellegű s erejű feltételhez kötve, mint az iszlámban. S tulajdonképpen nem is a fizikai értelemben vett zarándoklat fontos itt nekünk, hanem a képiség hagyományára erőteljesen építő keresztút gyakorlata. A keresztút elmélkedés. Krisztus szenvedéstörténetének időszakosan megismételt átgondolása. A legalább tizennégy stációt magába foglaló elmélkedési folyamat itt is az imádkozáshoz kötődik. A keresztúthoz tartozó kép pedig nem egyetlen felületre rajzolt egész, hanem több részből álló, külön képek mutatják be az egyes állomásokat. A kép megjelenése nem kötelező elem, akár el is hagyható, csakúgy mint a Kaaba képei a muzulmán zarándoklatban. Mindenesetre segítséget nyújthat az elmélyülésben.

„(engem az érdekel, ami szépség nélkül tetszik)” Különféle válaszok léteznek. A kép kép. Segítséget nyújthat az elmélyülésben. S, ha e csöndbe rajtunk kívül más nem hatol be éppen, rajtakaphatjuk a nagy órát is, ahogy mozdul egyet a mutatója.