Balogh Endre verse

Liam Moody felvétele

Az önuralom határa

Vastag szemüveglencsét teszek,
szódásüveg, hogy ne lássak jól,
ha találkozunk, nem tudok a szemedbe
nézni – a barátok udvaribolondnak vélnek,
pedig csak kerülni próbálom az elkerülhetetlent.
Te se láss engem ilyen állapotban,
van, amikor jobb, ha nincs szemtanú,
fültanú se volna szerencsés. Muszáj
írni arról, amiről beszélni nem lehet,
nem azért, hogy nyomot hagyjak,
és nem is a nyomkövetőkkel felszerelkezett
emberekért, a beszédben
a mondatok egymást cáfolnák,
zavartan. Akinek igazi nyoma van,
annak a hűlt helyét is érzik.

Az ember érzéseket mutatva kelti
szerelemre azt, akit egyedül hagy,
az anya megszüli, majd nem szoptatja
a gyerekét, a díler szakszerűen szúrja
az első adag heroint, a pap felkorbácsolja
a bűntudatot, és nem oldoz fel gyónás
után, a vakot végelgyengülésig vezeti
kutyája, az orvos felvágja a bőrt, a húst,
majd nyitva hagyja a sebet.

Most nem állítunk fát. Nem
főzünk, nem sütünk, nem fűtjük
meghitt melegre tereinket. A szeretet
fölött ülünk tort ünnepi asztalnál.

Balogh Endre (1971, Paks)

Szerkesztő, a Prae Kiadó vezetője, a JAK egyik volt elnöke. Tanulmányait az ELTE BTK magyar-német szakán végezte. Kötete: A parazita (2008, FISZ). Jelenleg Budakeszin él. Portréját Méhes Károly készítette.