Kazsimér Soma versei
K. Takács Márton felvétele
Nyálka és takony
nem tudok szabadulni
a kömörői hidrovámpírtól
mintha én is ittam volna
a mérgezett tejből
először csak a cikkhez tértem vissza állandóan
később már az is túl közvetett volt
akartam az érzéki élményt
hogy a szemem leváljon a betűről
és belénézhessek
akárcsak jános a tehén sebébe
merthogy a szemtanú lesz a kulcs
be kéne cserkészni hogy kiöntse magából az
idegenség élményét
rosszul alszom a találkozás előtt
pedig tudom nálunk a ráció
amikor kiszállunk a helyszínre
nem szabad hogy legyűrjön
ami néha leszokott
ezért odafelé nem esik szó arról
mi van ha
de aztán pont elég volt meglátni
az elláposodott udvart
és jános lányainak nyakán
a kopoltyúszerű fekélyeket
– lüktető korallok
nedves húsrózsák –
hogy a tiszta fej beinhalálja a nyomokat
és gumicsizmával se essen jól
behatolni a hidrovámpír élőhelyére
megszentelt föld
patetizált jános
de mi nem adunk ilyesmikre
csak a kinyert adat üdvözít
a begyűjtött minta
és a levedlett fehér bőr
amit falvédőnek használnak a vendégszobában
marci meg azzal jön
hogy biztos csak nagy gőte
annak támadt kedve szárazra mászni
kutatói szkepszise most nem nyugtat
kétes eredetű képeket mutogat jános
lányai nyaksebeiről orvosi leletek
rajtuk a ráció és a sötét
rettenet erői hadakoznak
ki uralja a testet
és az elmét
mert úgy tűnik jános már ellépett régi magától
úgy kínálja a bizonyítékokat
hogy elengedni nem akarja
ezek tartják a határon
velük kiválasztott átjáró
nélkülük falu bolondja
fotózni sem enged
csak a szavai csengenek bennünk tovább
ennyit vihetünk magunkkal
kifelé azért még mintának
lekaparok egy kis nyálkát az ajtó keretéről
és zsebkendőbe kenem
saját taknyom mellé
Száraz híd
miért nem lehet lekapcsolni a varjakat az égről
talán attól múlna végre ez a szorongás
lehetne a munkára koncentrálni
azért vagyunk itt nem a töltésen való didergésért
otthonról nézve még vicces volt
száraz híd és ogrék
de ahogy az ártéri mocsárból felmászol
a táblához és tényleg a paradoxont olvasod rajta
már biztosan tudod hogy hiába nincs víz
kitölti más a medret
magabiztosságunkat máskor szakirodalom adja
ogrékra viszont vak a hazai kriptozoológia
csak a zavaros beszámoló van
gyomrunkat felforgató
hogy néz ki például egy ogre fészke
mit kell itt keresni
ereszkedik a köd
mintha a táj is be akarna segíteni
jobban menjen a projektálás
a nyálkás ártéri erdőn könnyebben csúszik
meg a tekintet és öltöztet fel valamit
nem nyugtathatjuk magunkat ezzel
amikor tényleg vannak itt hangok
cuppogás meg hőzöngés
hártyásan rezgő morgás
elő a hangrögzítőt azon van zajszűrő
nem kell az erdőből ami otthonos
csak a vágyott idegenség
gyűjtjük a horda hangjait
kilendül a mutató
ahogy darabos árnyak
mocorognak a ködben
de határaink előtt végül visszafordulnak
vágyott egyesülésünk otthonig halasztódik
száraz bőrkanapén várjuk a beteljesedést
játszd vissza az ellopott zsongást
a hangszóró most helyettük bömböl
mehet feljebb még a basszus
mocsárnak és húsnak így lesz súlya
üregek és testtájak zenéje ez
hisz felerősített hangjuk úgy zeng
hogy a mi mellkasunk lebenyei is remegnek
tüdőtől tüdőig
Kazsimér Soma (1997, Miskolc)
Költő, performer. Kutatási területe a hazai kriptofauna. Portréját Vigh Levente készítette.