Ominózus hármas – Seres Rebeka írása Moesko Péter Őszi hó című regényéről

kép forrása: Litera.hu

Elöljáróban

„Mostantól egy íróval több van a mai magyar irodalomban. Nagy szavak, megfontoltam, vállalom.”[1] – írja Károlyi Csaba az Élet és Irodalomban megjelent, Moesko Péter első, Megyünk haza című kötetével foglalkozó kritikájában. Megállapítása nem mondható elhamarkodottnak, hiszen a mindössze százoldalas kötet minimalizmusával és megkomponáltságával nemcsak az olvasók, hanem az irodalomkritikusok figyelmét és elismerését is kivívta (a kötetnek, amely 2020-ban elnyerte a Merítés-közönségdíjat, megjelenése óta igen terjedelmes recepciója épült). Visszhangjával és csalogató fülszövegével a debütkötet az én figyelmemet is felkeltette, de csupán hetekkel ezelőtt jutottam el odáig, hogy elolvassam. Talán saját prekoncepcióm miatt nem adott átütő élményt, életszerűsége és erős karakterisztikussága ellenére nem tudott lekötni, az utolsó novella elolvasása után pedig egyetlen szó keringett bennem: jó. Majd becsuktam a kötetet, feltettem a polcra, besúvasztva a többi közé, s kezembe vettem Moesko három évvel később megjelent regényét, az Őszi hót, amely a megháromszorozott oldalszám miatt terjedelemben mindenképp, színvonalát tekintve viszont korántsem nevezhető előrelépésnek.

1. A nyelvezetről

Nemcsak az utolsó mondat fontos egy regényben, hanem az első is, amelyet Moesko meglátásom szerint kiváló érzékkel helyezett a kötet élére: „Azt hitte, ennyi volt.” (7.) A korábbi novellákra jellemző feszes, sűrű nyelv azonban a nyitány szikársága ellenére nem jellemző a műre. Az Őszi hóban túlságosan részletező, ömlengő narrációval találkozni, amely túlírtságot implikál, ezzel összefüggésben unalmassá és elkalandozóvá is teszi a regényt. Párhuzamba állítva a két kötet koncepcióját és nyelvi megalkotottságát, sokszor az az érzésem támadt, mintha a két mű szerzője nem is ugyanaz lenne.

Moesko azzal próbálja meg izgalmasabbá tenni a regényt, hogy igyekszik elbizonytalanítani az elbeszélő kilétével kapcsolatban. Hol Márton, hol pedig Kata narrál, és néhol megbomlik a kötet linearitása is, a jelenben indul a cselekmény, amely visszarepít az egyetemi, aztán a gimnáziumi évekbe, végül pedig visszatér a jelenbe. Bak Róbert megállapításával egyetértve, ez az elbeszélői játék nem menti meg a regényt[2], az idősíkok közötti váltások nem annyira bravúrosak, hogy az olvasó figyelmét fenntartsák. Azt hiszem, ezt a könyvet Moeskónak érdemesebb lett volna inkább egy hosszabb novella terjedelmére redukálnia – kapcsolódva akár a korábbi kötethez –, mintsem egy ekkora, láthatóan nehezen uralható terjedelmet szentelnie a történetnek.

2. A cselekményről

Mindazonáltal Moesko regénye nem nevezhető cselekményközpontú műnek. A fülszöveg néhány mondata jól összefoglalja a cselekményét, az Őszi hó egy „különös kapcsolati háromszöget” vázol fel, amelynek egyik szögét Márton képezi, aki keresi saját identitását, felfedezi homoszexualitását, írói ambíciót igyekszik valóra váltani. Gimnáziumi évei alatt ismerkedik meg a nagydumás, sodródó Norbival, az egyetemen pedig a precíz, kitartó, sokszor nélkülöző Katával. Az ellentétek vonzzák egymást közhelyével élve Kata és Norbi között szerelem szövődik, ugyanakkor Marci is többet érez Norbi iránt, ami kevéssé változtatja meg a köztük lévő összhangot. A történet önmagában átlagos, a cselekményvezetés lassú és unalmas, hiába érint olyan komoly témákat mint a szegénység, a felnőtté válás, az identitáskeresés, a szerelem, a barátság, a szexuális orientáció – a könyv egyikkel kapcsolatban sem vezet mélyre, végig a felszínen kering, túl sok lehetőséget hagyva kihasználatlanul.

3. A karakterekről

Amiért viszont igazán dicsérni lehet Moesko regényét, az a karakterábrázolás. Háromszáz oldalon keresztül végigkövetjük a három főkarakter sorsát és jellemalakulását, mégis feltehetjük a kérdést, vajon archetipikusak-e ezek a karakterek. Bármennyire különböznek a főszereplők, valójában átlagosak: a csöndes és visszahúzódó Márton, aki inkább a könyvek világába menekül és írni kezd; az okos, de lusta, inkább kalandvágyó, mint röghöz kötött Norbi; továbbá az intelligens, szegénysorból jövő, mindenért megküzdő Kata. A többi szereplő csupán átutazóban van a regényben, a szülők szerepeltetése is azt a célt szolgálja, hogy árnyalja a három főszereplő sorsát, és rámutasson, hogy egyikük sem rendelkezik megfelelő családi háttérrel. Az egyetlen dolog, ami váratlan a kötetben, az az a rész, amikor Márton részt vesz egy pornófilm-forgatáson, de ez is csupán egy kilengés az életében, amely végül elősegíti saját szexualitásának felfedezését. Vajon milyen lenne a regény, ha nem lenne benne ez az LMBTQ szál? A válasz egyszerű: nélküle még inkább vontatottá és unalmassá válna. Deczki Sarolta megállapítása szerint Moesko regényének „van világa. Erős, egyéni, sajátos világa, mely – képzavarral élve – nem csapja ugyan arcul az olvasót elsőre, de szép lassan bevonja a saját terébe.”[3] A regény mindent megtesz azért, hogy az olvasót valóban beszippantsa, visszarepít az időben az MSN, az SMS, a PS, a társkereső oldalak és a Neptun megjelenésének világába. Ebből adódóan pontosan lokalizálható, hogy időben a kétezres évek első felében járunk, ami sok olvasóban, például bennem is nosztalgikus érzéseket kelthet, véleményem szerintem azonban mégsem tudjuk újraélni általa ezeket az éveket.

Zárásként

Moesko Péter írói technikáját többször hasonlították már Szvoren Edináéhoz és Tar Sándoréhoz, de új regénye másfajta horizontot nyit meg. Sokkal inkább hozható párhuzamba Vass Norbert Indiáncseresznye című kötetével, amely elbeszéléseivel nosztalgikus és hű lenyomatát adja a rendszerváltás utáni generáció világának és kihívásainak. Annál is inkább, mert az Őszi hó is hasonló kontextusokat szeretett volna mozgatni.

(Kalligram, 2022)

[1] Károlyi Csaba, Mikro és hiper, ÉS, LXIII/21, 2019.05.24., [utolsó megtekintés: 2022.10.11.] https://www.es.hu/cikk/2019-05-24/karolyi-csaba/mikro-es-hiper.html

[2] Bak Róbert, Moesko Péter: Őszi hó, ekultura, 2022.06.30., [utolsó megtekintés: 2022.10.11.] http://ekultura.hu/2022/06/30/moesko-peter-oszi-ho

[3] Deczki Sarolta, Egy íróval több, ÉS, LXVI/26, 2022.07.01., [utolsó megtekintés: 2022.10.11.] https://www.es.hu/cikk/2022-07-01/deczki-sarolta/egy-iroval-tobb.html

Seres Rebeka (1998, Budapest)

Kritikus, az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen diplomázott.