Baka L. Patrik: Az insta-sztárság dicsérete és kritikája / Kertész Edina: Lajhár, a sztár
Kertész Edina Lajhár, a sztár2 című meseregényében önmagunk idegenségének megtapasztalása párhuzamosan van jelen a népszerűség legfontosabb dilemmáival.
A főszereplőnk, Lona és szerény körülmények közt élő családja antropomorfizált lajhárok. Kedvelt tevékenységük a szundikálás és a tévézés, miközben levélturmixot szürcsölgetnek. Lona a tízéves lányok mindennapi problémáival küzd. Kicsit szemtelen a szüleivel, rendre megfogad valamit, amit úgysem sikerül betartania („soha, de soha, de soha többé”), ám mindenekelőtt szeretne sokkal vékonyabb és népszerűbb lenni, s összebarátkozni a suli menő lánytriójával. Minden bátorságát összeszedve ezért köszön oda nekik, ezért ül le melléjük a menzán, ezért festeti ki a körmét, és ezért készít egy menőnek hitt szelfit is. Ám mindezzel ellenkező hatást ér el: nemcsak elülnek mellőle, nemcsak kommentek sorozatával gúnyolják a közösségi oldalon, hanem Undipofi néven egy álprofilt is létrehoznak, ahol tovább élcelődhetnek rajta.
Lona megfelelési vágya tehát azon túl, hogy a cyberbullying, azaz az internetes zaklatás megannyi formáját zúdítja a lányra,3 azt is magával hozza, hogy a közösség felfedezi lajhárságát. Utóbbi ilyenformán idegenség-metaforává válik, és Lona legszívesebben mindent, a korábbi életét és önmagát is megtagadná, hogy ezen változtathasson. Mivel azonban nem eleve adott kirekesztésről van szó, a mű azt is érzékelteti, hogy bárki lajhárrá válhat, ha a figyelem középpontjába kerül. A kiközösítés legsúlyosabb momentuma egy Insta-komment, amiben Lonának azt üzenik: „Menj vissza az őserdőbe, ahonnan jöttél!”4 A lajhárlány azonban ugyanott nőtt föl, ahol a többi gyerek, a gyökereiről pedig csak annyit tud, hogy a szülei Costa Ricából vándoroltak be. A „lajhárság” ettől kezdve az etnikai és szociális különbözőség, s az erre irányuló kirekesztés jelölője is lesz.
Végül ugyancsak Costa Ricából toppan be Lonaék életébe Pedro bácsi, aki a maga életszeretetével és kifogyhatatlan történeteivel a legfontosabb mozgatórugó lesz a tekintetben, hogy a szereplők felismerjék: a másság fogalma nemcsak az idegenséggel, de a különlegességgel is helyettesíthető. A túlzott megfelelési vágy pedig az önfeladás veszélyével fenyeget.5 Innen nézve pozitív záró mozzanat, hogy a korábban gúnyolt masnit a kötet végén újra Lona fején találjuk.
A mű mindentudó narrátorának hangja leginkább egy olyan felnőttével azonosítható, aki tudja, mi helyes és helytelen, időnkénti kiszólásaival pedig mintha a szülői elvárásokhoz igazodna. Olykor használ szleng kifejezéseket („szétspriccel”, „navigál”, „leparkol”), de a nyelve felnőttnyelv. Inkább a szituációs, mintsem a nyelvi humor jellemzi. Erre példa a lajhárok többszöri „kiviharzása”, amire a következőképp reagál: „(Nos, talán nem éppen viharzott. Inkább cammogott. És ez csak még kínosabbá tette az egészet, hiszen képtelenség nagyon lassú cammogás közepette megőrizni a méltóságunkat, próbáld csak ki egyszer!)”6
Noha a mellékszereplők beszélőnevei ötletesek (a szögletes vonású Kocka a matektanár, Gyanakvó Antal pedig a nyomozó), a karakterek jelleme a fekete-fehér pólusokhoz igazodik. A Lona kiközösítéséért felelős trió például teljes pálforduláson esik át, miután megszidja őket az igazgató. A legemlékezetesebb karakter bizonyosan Drazsé, aki nemcsak arra hívja fel Lona figyelmét, hogy nem kell és nem is lehet mindenkinek megfelelni, hanem békamentő, állatvédő és adománygyűjtő aktivitásával a mű zöld-dimenzióját is biztosítja, a gyermekirodalom egyre markánsabbá váló tendenciájához igazodva.7
A szöveget kísérő gazdag illusztrációs anyag voltaképpen egy másik művészeti ág apparátusával is elmeséli ugyanazt a történetet. A vizuális dimenzió olykor a textussal párhuzamos, máskor előreutal, esetleg ráadástartalmakat közöl. Amikor Lona bezárkózik a lányvécébe, a törzsszöveget a fülke falaira írt és rajzolt firkák veszik körül, máskor pedig a szereplők által készített poszter kicsinyített mását látjuk. Mindez többszörösen is hozzákapcsolja a regényt a gyerekkultúrához,8 de egyszersmind az Instagram felületére vonatkozó (ön)reflexió is. Hiszen ott éppúgy képek segítségével adunk hírt magunkról, emellett pedig egy-egy kulcsszóval, azaz hashtaggel ragadjuk meg a vizuális anyag lényegét.
Kertész regénye abban a tekintetben ugyancsak hashtagel, hogy a törzsszövegben tipográfiailag kiemelve tűnnek fel a legfontosabb információk, némely betűtípus pedig egy-egy kulcsszereplőhöz igazodik. A szöveg ilyenformán többféle tájékozódást és keresést is lehetővé tesz a befogadó számára, a regények és a közösségi felületek mediális sajátosságait játszva egybe. A kettő négy szövegszakaszon kvázi tökéletesen egybeér: amikor vizuális anyagként látunk egy-egy, a regény tartalmához igazodó Instagram-bejegyzést, annak keretrendszerével és teljes apparátusával: képpel, hashtagekkel, kommentekkel.
A Lajhár, a sztár mindezen megoldásai az olvasástanítási stratégiák9 egyes lépéseire is reflektálnak, gondoljunk csak a lényegkiemelésre, szöveg és kép összekapcsolásának lehetőségeire. Emellett a könyv egy-egy ponton a befogadó kreatív munkájára is számít: a cselekmény alakulására vonatkozó jóslatokat vár tőle (ikszelés), máskor egy önismereti teszt kérdéseit közli, ahol kipontozott szakaszokon a saját válaszainkat is feltüntethetjük a szereplőké után, egy helyen pedig színező feladatot ad. Utóbbi bár egyetlen képre irányul, a monokróm illusztrációk révén az egész kötetre is kiterjeszthető. Az interaktív feladatok mindenesetre a kötet harmadánál elfogynak, ami kissé félbehagyottá teszi a megkezdett stratégiát.
Az Instagram a regény fontos dimenzióját adja: ikonja már a cím tartozékaként is megjelenik, a kötet lila képei és betűi pedig ugyancsak a felület színkódjához igazodnak. Noha a narrátor több helyen utal a közösségi oldal értelmetlenségére, sőt a kötet végén az elhagyására is – visszatérő technokultúra-kritikájával is leleplezve a felnőtt narráció generációs idegenségét –, nem mond egyértelmű ítéletet felette. A szelfikészítés például igazi mesterségként tűnik fel a szövegben, a felület pedig örömforrásként. A fentebb emlegetett lánytrió vezéregyéniségét, Napsugárt például „csak az kedvetlenítette néha el, ha csak száznyolcvanhárman lájkolták a képét, de aztán egy óra múlva felrakott egy még jobb képet, amit már százkilencvennyolcan lájkoltak, és újra minden rendben volt.”10 A könyv ezzel is reagál arra a jelenségre, hogy a megosztott tartalmakra érkező viszszajelzések száma a tiniközösségben egyfajta státusszimbólumként funkcionál. Noha a felület teret ad a bullyingnak és a kirekesztésnek is, a mű jelzi, hogy Insta-sztárként és influenszerként egy jó ügy érdekében is tömegeket mozgathatunk meg. A felhasználás módja csak rajtunk áll.
A regény ilyenformán az Instagram, a közösségi felületek s velük együtt a népszerűség dicsérete és kritikája egyszerre, számos tanulsága révén pedig a didaktikus,11 egy cselekményszálra felfűzött meseregények12 közé sorolható.
—
1 A szerző a dolgozat írásának idején a Tempus Közalapítvány által gondozott Fiatal oktatói ösztöndíjban (2021–2022) részesült.
2 Kertész Edina, Lajhár, a sztár, Hujba László rajzaival, Manó Könyvek, Budapest, 2020, 166.
3 Domonkos Katalin, Cyberbullying: zaklatás elektronikus eszközök használatával, Alkalmazott Pszichológia, 2014/1, 59–70.; Huber Károly [szerk.], A meg félemlítésről. Iskolai és cyber-meg félemlítés elleni kisokos, Felelős Társadalomért Közhasznú Alapítvány, Budapest, 2015.
4 Kertész, i. m., 74.
5 Papp Cecília, Négyszemközt Kertész Edinával: Új könyvekről, elfogadásról, sztárságról, Szabó Magdáról, Anyanet, 2020. = https://anyanet.hu/negyszemkozt-kertesz-edinaval/
6 Kertész, I. m., 34.
7 Zólya Andrea Csilla, (Örök)zöld gyerekkönyvek [I.], Dunszt, 2020. = https://dunszt.sk/2020/08/24/orokzold-gyerekkonyvek/; Uő., (Örök)zöld gyerekkönyvek [II.], Dunszt, 2021. = https://dunsk/2021/01/08/orokzold-gyerekkonyvek-2/
8 Petres Csizmadia Gabriella, Fejezetek a gyermekés ifjúsági irodalomból. Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara, Nyitra, 2015, 11.
9 Lásd: Almasi Janice F., Teaching Strategic Processes in Reading, The Guilford Press, New York – London, 2003; Steklács János, Olvasási stratégiák tanítása, tanulása és az olvasásra vonatkozó meggyőződés, Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, Budapest, 52–60.
10 Kertész, i. m., 103.
11 Petres Csizmadia, i. m., 154.
12 Bárdos József, A meseregény műfaji sajátosságai = Uő. – Galuska László Pál: Fejezetek a gyermekirodalomból, Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, Budapest, 2013, 73.