Szeles Judit versciklusa

liaye/lomography felvétele

Arborétum

1.
Hajnali négy óra,
már világos van.
Ablakom alatt
bagzanak a vadnyulak.
Megfigyelem, mennyi a hím
és mennyi a nőstény.
Elég gyorsan csinálják,
kapkodom a fejem.
Nemrég bízták rám
a Kiserdő egy részletét.
Először a fákat számoltam:
tizenöt nyírfa, tizenkettő erdei fenyő
és négy-öt lucfenyő, más szóval
karácsonyfa lelhető fel.
Találtam még borókát,
berkenyét, valaki orgonát
ültetett az erdő szélére.
Amikor a kisnyulak világra jönnek,
még nagyon parányiak, nem látnak,
és végük, ha kihűlnek.
Frida barátnőm biztosan
a melltartója melegébe
dugdosná őket.
Van egy igazi nyúlszakértő
költő is Uppsalában.
Ő közelről elképzeli
a nyulakat, és tevékenységüket
összeveti
az emberével.
Meg akarom venni a könyvét,
hisz engem is meg-
bíztak egy Kiserdővel.

2.
A megbízatásom kezdete óta
felszereltek egy madárodút
pont arra az erdei fenyőfára,
amelyen a mókus lakott.
A szobából, karosszékben ülve
figyeltem a feketefarkú rágcsálót,
amint az le-fel szaladgált a törzsön.
Először támadásnak vélte
territóriumának durva megsértését.
A két öregember ugyanis engem
nem kérdezett meg, mielőtt
felfúrta az odút,
pedig én pontosan ezért vagyok
megbízva, de már mindegy.
A mókus jogosan indított
hadjáratot a kis cinegék ellen,
amikor azok éppen magukévá
akarták tenni az új lakásukat.

3.
Beesteledett. A Kiserdőben
elcsendesedett minden madár,
mókus meg nyúl. Még volt ugyan
a bokrok között egy kis hó, de a nyulak
a lucfenyő sátrában összebújtak,
és nem fáztak. Nem volt nyitva
az erkélyajtóm, nem hallottam
a szuszogásukat. Magam is lefekvéshez
készülődtem. Hálóingemet felvettem,
bebújtam a paplan alá. Onnan
kukucskáltam ki, számoltam
a csillagokat. Egyszer csak
erős reflektorfény világított
a lakásba, a tüllfüggönyön
keresztül az arcomba. Valaki búgatta
a motorját, majd végigszáguldott a gyökerekkel,
csúszós, havas részekkel és sziklákkal
tarkított erdei terepen.
Másnap sopánkodtam a faluban,
de felvilágosítottak, Björklingében
nagyon szeretik a motocrosst,
még világbajnok is van a környékről.
Persze én mókusokkal, nyulakkal és más élőlényekkel
a Kiserdőben tiltakozom ezúton is
a nyugalmunkat megzavaró motorozás ellen.

4.
A másik oldalon, a Nagyerdőben
felbukkant két őzsuta.
Az erdei pályán futók
gyakran találkoztak velük.
Kecsesen és gyorsan ugrottak el,
ha meglepték őket.
Míg egy reggel benne volt
a hírekben, hogy egy bitang
farkast láttak a grälingei vetésben
kóborolni. Azóta nem tudunk semmit
a két őzsutáról.

5.
Madaraink rendszeresen
járnak a madáretetőhöz.
Megfigyeltem kékcinkét,
mezei verebet, zöldikét,
tengelicet, csuszkát, zsezsét,
csízt, citromsármányt, süvöltőt.
Ezek versenyt zabálnak
a szarkákkal és a varjakkal.
A varjak egészben viszik el
az almákat, míg a kis zöldike csak
csipegeti a kirakott magvakat.
A csuszkát a szobából is
látom, ahogy a fákon
le és fel, fel és le csúszkál.
Nálunk a kismadarak
egész télen kövérek
a kitett ennivaló miatt.

6.
Búgáskor a nyulak,
úgy tűnik, ámokfutók lesznek,
őrülten köröznek vagy
épp bokszolnak egymással.
Minél inkább közeleg
a párzás időszaka,
a hímek annál kitartóbbak
a nőstények üldözésében.
Egymással bokszolnak, amíg
a nősténynek elege lesz
a stalkerekből, és legyőzi őket.
Ő a domináns,
a mérete is nagyobb.
Az üldöző hímek vonatait
júliusig lehet látni,
akkortájt esnek meg
a szezon utolsó párzásai.

Szeles Judit (1969, Csenger)

Író, költő, tanár. 2003 óta Svédországban él. Kötetei: Ilyen svéd (versek, FISZ, 2015), Szextáns (versek, Magvető, JAK-füzetek, 2018), Ibsen a konyhában (próza, Prae Kiadó, 2022). 2019-ben Szextáns című kötetéért elnyerte a Merítés-díjat.