Bartalos Tóth Iveta prózája

Alagi Mihály felvétele

Xavier

A kurva életbe anyuka, téged átvert egy afrikai internetes szerető! Zoli fel-alá járkál a konyhában, veszettül hadonászik a bankszámlakivonataimmal, szemmel láthatólag rosszul érzi magát, biztosan elfelejtette reggel bevenni a magas vérnyomás elleni gyógyszereit. Miközben kitöltöm a kávét, megkérem, hogy üljön le, az én házamban pedig ne kurvázzon, mert az élet igen is szép, átverni pedig csak azt lehet, aki hagyja magát, buta, demenciában szenved, miközben én cselekedetem teljes tudatában vásároltam magamnak a Xaviert.

Xavier az én afrikai szeretőm. 23 éves egyetemista, francia anyanyelvű, Nigériában él és ugyanúgy töri az angolt, ahogy a Google Translater. Egy kissé meglepett, amikor fél évvel ezelőtt írt nekem egy üzenetet, mely szerint Lady vagyok, a mosolyom pedig gyönyörű, s bár sose volt szokásom vadidegenekkel kommunikálni, visszaírtam neki, hogy Thank you. Akkor már vagy egy hónapja nem láttam Zoliékat se, mindig akadt valami más dolguk, a nyugdíjas klubba a covidjárvány óta nem jártam, Lenke barátnőm pedig hatodik hete feküdt az utógondozáson az agyvérzése óta. Szerencsétlen fikuszom is elpusztult, túlszerethettem szegényt, maradt hát a négy fal, a könyökmankó és az internet. Xavier egyébbként nagyon becsületes és családcentrikus. Az egyetem mellett éjszakánként egy halfeldolgozó üzemben dolgozik, hogy segíteni tudja odahaza a hat húgát. Okos, inteligens fiatalember. Bármilyen témáról kérdezem, olyan válaszokat kapok tőle, mintha ő írta volna az egész Wikipédiát.  Kell is a sok tudás a kitöréshez, mert az az álma, hogy Európában folytathassa a tanulmányait.

Egyébbként engem is meglepett, de tényleg sok bennünk a közös. Amin viszont jót nevettem, hogy mindkettőnknek a juhtúrós galuska a kedvenc étele. Nem is akartam elhinni elsőre, de komolyan így van.

Xavier, az én afrikai szeretőm, akivel egyre több mindenről beszélgettünk már az elmúlt hónapokban, egy nap összeszedte a bátorságát és felvetette, hogy meglátogatna engem, ha esetleg tudnék neki az utazási költségek tekintetében egy kicsit segíteni. Persze visszaadja a pénzt, ez csak egy kis baráti segítség lenne, amíg meg nem érkezik a várva várt ösztöndíja. Nem ötszáz eurón múlik a világ, így elutaltam neki a pénzt, és vártam. Aztán néhány hét múlva sírós emojikkal teli üzenetében közölte, hogy az egyetemi vizsgái miatt később érkezik, de akkor sajnos már csak két átszállással juthat el ide, ami persze megdrágítja az utazást. Elutaltam hát a számlájára az újabb összeget.

Néhány hét múlva megint írt Xavier, az én afrikai szeretőm, akit az interneten vásároltam magamnak, hogy újabb bonyadalom, tán még polgárháború is fenyegeti a hazáját, de mindenképpen jön, amint lehetséges.

Akkorra már háromszor megnéztem Vujity Tvrtko filmjét a YouTube-on az afrikai internetes szeretőkről, el is mondhattam volna ezt Xaviernek, de honnét is tudhatná, ki az a Tvrtko, így egyszerűen csak megírtam neki, hogy tartsa meg a pénzt, sőt ideutaznia sem kell. Mit is kezdenék vele itt, Komáromban, még a Jókai Színházból is kinéznének minket, pedig a fiamtól kaptam egy páros bérletet karácsonyra. Azt is megírtam neki, hogy mostantól elég, ha megkérdezi, milyen napom volt, aztán megírja, az övé hogy telt. Kérdezze meg, miért szeretem a Háború és békét, az Elfújta a szelet, esetleg azt, melyik a kedvenc Puccini-operám. Volt-e már újhagyma reggel a piacon és nyílik-e az orgona. Mit mondott az onkológus az utolsó kontrollvizsgálaton, hány évet hazudott még nekem. Mert hazudik, tudom. De neki, Xaviernek nem kell. Csak írja meg, mennyi pénzre vagy szüksége, este tízkor pedig kívánjon nekem szép álmokat. Azóta ideális a kapcsolatunk.

A két üres kávéspoharat a mosogatógépbe teszem. Zoli arcát két tenyerébe fektetve ül szótlanul. Megkérdezem, hogy van Klári, mire azt mondja, megint szolgálati útra ment a főnökével. Nagy puszit nyomok a kopasz fejére. Egy pillanatra újra az én gyámoltalan kisfiam. Azt hiszem, holnap átküldöm Xaviernek a profilját. Hátha valamelyik húga a hatból pont az ő szerelmét keresi.

A novella olvasható lesz a szerző ősszel megjelenő Helé című novelláskötetében is. 

Bartalos Tóth Iveta (1980, Dunaszerdahely)

A pozsonyi Közgazdaságtudományi Egyetemen diplomázott. Mészáros Krisztinával 2018-ban jelent meg az „Anyább” anyák című közös könyvük, melynek 2020-ban elkészült a szlovák fordítása is. 2020 őszén jelent meg az Élet lejárt szavatossággal című novelláskötete, amely harminc, a szorongás témáját feldolgozó történet gyűjteménye. Néhány évig a Vasárnap Lélek magazin egyik szerzőjeként is írt, civil munkája mellett pedig a Mert nőnek lenni jó közösség társalapítója és egyik főszervezője. Családjával együtt Nyárasdon él.