#Meeto, női szerepek és házibuli – Molnár Erzsébet beszélgetése Bogyó Noémivel

 

Bogyó Noémi nevével nagyon sokat lehet találkozni irodalmi körökben: ír tárcákat, esszéket, útleírásokat, különböző terjedelmű prózákat stb… Sokoldalú személyiség, akinek érdeklődése a divattervezéstől elkezdve a kibernetikán át a saját maga által vezetett mentorprogramig terjed. Első, 2017-ben megjelent Vakfoltok című regénye jelentős irodalmi visszhangja után 2023-ban a #házibuli című hibridkötettel jelentkezett, amely a címadó kisregény mellett hosszabb-rövidebb alkotásokat is tartalmaz. Írásról, #Meeto-ról, női szerepekről és természetesen a legújabb kötetéről is kérdeztük.

 

A két kötet közötti hat évben nagyon sokat írtál: novellákat, útleírásokat, esszéket stb. Mit lehet tudni konkrétan a #házibuli munkálatairól?

Szó szerint hat év munkája van a kötetben, határidők előtt erőltetett menetben átvirrasztott éjszakák, hétvégék. Elég bonyolult írás nélkül is az életem. A munkáim komplexek, nem nyolcórás munkaidősek, folytonos tanulást, fejlődést igényelnek, és van egy lányom, aki a legfontosabb nekem, plusz a háztartás és egyéb kötelezettségek. Meg ugye élni is kell, pihenni, töltődni, bár általában innen lopom az időt, reggeltől akár éjfélig is pörgök. Ha nem lenne erős késztetésem, ha nem égne bennem az alkotási vágy, s ha nagyrészt nem flowban írnék, nem is írnék. Az édesanyám nagyon büszke arra, hogy írok, de egyszer, amikor totál leamortizálva látott pályázati határidős munka leadása előtt, azt mondta, inkább aludhatnál…

 

A címben szereplő „#” előfeltételezi az Insta- és Facebook-világhoz történő kapcsolódást. Hogyan jutottál el ehhez a címhez?

A kötet a benne foglalt kisregényről kapta a címét. A címben szereplő „#”-gel jelezni akartam, hogy ez a házibuli nem az a házibuli, pontosabban sem hangulatában, sem történésében, sem pedig más attitűdökben nem rokonítható a kultikus Házibuli filmvígjátékkal (eredeti címén La Boum). A hastag utal a kisregényben szereplő hősök életkorára is, harminc körüliek, a szociális médiák világa a mindennapjaikat jelenti.

 

A #házibuli tartalmaz kisregényt, novellákat, továbbá úgynevezett hármas novellákat is. Ez egy előre meghatározott koncepció volt, vagy írás közben döntöttél így?

Igen, ez egy koncepció volt. A házibuli központi témája a nő, ezt a motívumot dolgozom fel sokrétűen, sokszínűen. Az emancipáció, az önállósodás nemcsak egyéni vágya a mai közép-európai nőknek, hanem társadalmi szükséglet is. A feminizmus legfontosabb témái bár megjelennek a novellákban, de a hősnők többnyire nem védtelenek, nem alárendeltjei a férfiaknak és elnyomva sincsenek. Öntudatos, független nők, akiknek különböző az életkörülményük és különféle kisebb-nagyobb kihívásokkal vagy akár sorscsapásokkal kell szembesülniük: halálos betegség, rokkantság, családon belüli erőszak, bántalmazás, válás, nem tervezett terhesség, kiégés, bűnös szerelem. A társadalmi kulturális képletek, sablonok már rég elavultak, de még mindig érvényesek, és az újak még csak születőben vannak. Ez nem csak a nők számára jelent kihívást, hanem a férfiaknak is, akik az új körülmények között keresik magukat, pozíciójukat, feladatkörüket a kapcsolatban. A novellák célja nem a nemek sarkítása, hanem a nők sorsának ábrázolása különböző élethelyzetekben. A novellák a férfi és nő közötti kapcsolat különböző típusait mutatják be a nő szemszögéből, a realizmus, a naturalizmus, a szürrealizmus és a mágikus realizmus különböző eszközeivel. A főszereplők sorsáról szóló történetek kíméletlenül és szemléletesen boncolgatják a férfi-női kapcsolatokat, fókuszukban a szerelem, a gyűlölet, az elidegenedés, a féltékenység és a megaláztatás intenzív megélése áll. Maguk a műfajok is kreatív lehetőséget nyújtanak a sokszínűségre. Más a dinamikája, az energiája a rövid karcoknak, amik sokszor mély tartalmat közvetítenek, sűrített formában vagy akár utalások szintjén, s a csattanó a végükön csavart visz a történetbe: feje tetejére állítja, megkérdőjelezi, új távlatot nyit, esetleg megváltoztatja a jelentését, vonatkozását. Szeretem ezeket a karcszerű rövid történeteket, erős az energiájuk. Vannak történetek, amik kiteljesítéséhez kevés egy pár oldal, azoknak regényterjedelem jár. S vannak témák, motívumok, amiket hármas novellával lehet plasztikusan, árnyaltan kifejezni.

 

Miért volt fontos számodra a hármas struktúra a novellák felépítésének vonatkozásában?

Szerintem egy központi témát, motívumot így lehet erőteljesen kifejezni anélkül, hogy túlragozzuk. Két szemszög lehet polarizáló, a harmadik kiegyenlíti és harmonikussá, teljessé teszi. Nem véletlenül van a hármas számnak szimbolikus jelentése, szakrális és mágikus számnak tekintik, gondoljunk csak a Szentháromságra. Filozofikus kontextusban önmagával a létezéssel is rokoníthatjuk, magába foglalja a születést, az életet és a halált.

 

Számos irodalmi utalással és átírással dolgozol (Kerouac, Márquez, Nabokov stb.). Mit jelentenek számodra ezek a szerzők?

Rengeteget: lenyűgöznek, inspirálnak, tanítanak.

Két ilyen „ihletett” novellám a #Metoo-témát a bűnös szerelem, vágy és bántalmazás motívumain keresztül dolgozza fel. Az egyiket Márquez Bánatos kurváim emlékezete c. műve, a másikat Nabokov Lolitája ihlette. Ezek szerintem nem is annyira átírások, mint inkább újrateremtések. A fent említett írók ezekben a művekben a férfi főhős elbeszélése által rajzolják ki az eseményeket, hűen kifejezve a hősök lelkiállapotát, érzelmeit, gondolatait és életét. A női szereplőket ezek az írók tárgyiasítják, nem tudjuk, mit éreznek, mit gondolnak, mik a vágyaik. Márqueznél pedig szinte semmit nem tudunk meg a hősnő életéről sem. A női főszereplő minden kontextusából kiragadott tárggyá válik. A novelláimban ezeket a nőket a gondolataikkal, az érzelmeikkel, a vágyaikkal és az életükkel teremtem meg. Az eseményeket az ő szemszögükből írom le, s ezáltal új valóságot hozok létre. Teljesen megváltoztatja a történetet, a mondanivalót, az energetikát, ha egy szexualitáson alapuló kapcsolatot egy meglett férfi, kilencven éves aggastyán helyett egy kiskorú lány meséli el. Diametrálisan más a megélése ugyanannak a történésnek, más a szemszög, más a tapasztalati háttér, az érzelmek… Az új történet már nem az a történet. Ezek a novellák más megvilágításba teszik a #Metoo-témát, s felteszik a kérdést, hogy hol a határ szerelem és molesztálás, szexuális bántalmazás, szenvedély és erőszak között, s ezek mennyiben korhatár nélküliek vagy korhatárosak.

 

Első regényeddel, a Vakfoltokkal kapcsolatban mondtad egy korábbi interjúban, hogy ugyan fikciókat írsz, de a valóságból merítesz; tehát nem a saját vagy a családod történét veted papírra, viszont a helyszínek és a történelmi események sok esetben valóságosak. Ugyanez az írói attitűd érhető tetten a #házibuli című kötetedben is? Vagy az elmondottaktól ennél a kötetnél teljesen eltértél?

Ugyanúgy fikciót írok a valóságból merítve. Nem vagyok dokumentarista író, egyszer próbáltam valós történetet írni, csapnivaló lett. Nem volt benne semmi energia, semmi élet és még autentikus sem volt.

 

Tudni lehet rólad, hogy az írás mellett a divattervezés és a kibernetika is érdekelt, sőt jelenleg startup menedzserként dolgozol és Mrs Carpe Diem néven vlogot vezetsz (most már a neved alatt fut: www.bogyonoemi.com ). Mennyi idő jut mindemellett az írásra?

A divattervezés gyerekkori álom volt és ovis koromban születtek tervek is, manapság ezzel nem foglalkozom és januártól már nem menedzselem platformok és applikációk fejlesztését sem. Szabadúszó lettem. Nem mintha kevesebb munkám lenne, a saját márkámat, vállalkozásomat építem, üzleti tanácsadással, mentoringgal és coachinggal foglalkozom. Írásra nagyon kevés időm jut, havonta 1-2 napot szentelek neki, azt is hétvégéken. Ebben az évben nagyobb lélegzetű mű nem valószínű, hogy napvilágot lát. Az Új Szó Szalonjában jelenik meg havonta tárcanovellám, most ez az egyedüli írói aktivitásom.

 

Mennyi időt szánsz arra, hogy felkészülj egy novella megírására, annak érdekében, hogy hitelesen vázolj fel egy-egy általad választott témát, problémakört?

A novellaciklusok témái általában megfontolt stratégiára épülnek. Az egyes történetek, motívumok, ihletből születnek, a történeteket pedig nagyrészt flowban írom. A regényeknél ez másképp működik. Ott kőkemény a forráskutatás, az anyaggyűjtés (különféle forrásanyagokkal dolgozom, történelmi, irodalmi, kulturális, tudományos), a tervezés, a szerkesztés és az átgondolás.

 

Több novellában és a kisregényben is figyelmet fordítasz a kiszolgáltatottság, a szexualitás ábrázolására, továbbá olyan súlyos témákkal is foglalkozol, mint a nemi erőszak. Miért tartod fontosnak, hogy ilyen „nehéz” témák aspektusán keresztül körvonalazódjanak bizonyos nők történetei, sorsai?

Olyan téma ez, ami személyesen fontos nekem, a molesztálás és bántalmazás sajnos még ma is sok gyereket, lányt és nőt érint. Az kötet írásai pszichológiai szempontból közelítik meg a #Metoo-témát, az erőszak áldozatra gyakorolt lélektani, az életére gyakorolt ​​mindennapi hatását mutatják be, valamint a trauma feldolgozási és gyógyulási lehetőségeit járják körül. A történetek a szexuális bántalmazást a nő szemszögéből írják le, magára az átélésre és a pszichológiai következményekre helyezve a hangsúlyt. Az erőszak elkövetői nem bűnözők, nem is lelkibetegek. Mindennapi emberek, akik kihasználják a pozíciójukat. Egy hatalmon alapuló társadalmi struktúra termékei. Így van ez a mindennapi életben is, adva van egy rosszabb státuszú, pl. gyermek, feleség, szegény lány, kiszolgáltatott nő, akit akár egy családi ismerős, férj, jómódú férfi magasabb státusza miatt szexuálisan (vagy más módon) molesztálhat, bántalmazhat.

 

Számomra az egyik legérdekesebb novellád a Carpe Diem Kisasszony, amelynek főhőse a „Barbie-világ” iránti vágyat testesíti meg azáltal, hogy a férfiak játékszerévé szeretne válni. Közben viszont megtudjuk róla, hogy 160-as IQ-val rendelkezik, doktorátusa van és egyetemen oktat. Ez a novella amellett, hogy provokatív és cinikus, egyfajta görbe tükröt is mutat: szembeállítja a látszólag gondtalan kirakatéletet az „értelmiségi” nő életvitelével. Miért tartottad fontosnak, hogy ezt a két világot szembeállítsd? Mi táplálja véleményed szerint ezt a különbséget? Eredeztethető-e ez a különbség az anyagi lehetőségektől és a társadalmi csoportoktól?

Nem erre utaztam. Mindkét sors ugyanúgy női sors. Mindkét útnak, életnek megvannak a napfényes és az árnyoldalai. Semmi sem fekete vagy fehér az életben. Szerintem simán megtörténik, hogy értelmiségi nő nehéz élethelyzetben arra gondol, milyen jó lenne egy kis kényeztetés, ha valaki letenné az asztalra a pengő aranyat, s hogy szívesen lóbálná a lábát akár a Karib szigeteken, s valószínűleg a „Barbie-stílust” felvevő nők fejében is megfordult már krízishelyzetben, hogy milyen jó lenne, ha függetlenek, sikeresek és szabadok lennének. Nem az a fontos, hogy milyen utat jár be az ember, az a fontos, hogy az úttal beteljesítse a sorsát és hogy boldog legyen. Ez csak akkor sikerül, ha a saját útját járja. Sokfélék vagyunk. Önmagában nincs rossz út. Csak akkor, ha nem a sajátunk.

 

Pár évvel ezelőtt egy hónapot töltöttél Nápolyban, a #házibuli című könyvedben szintén olvasható egy Nápolyban játszódó novella. Sőt, Nápoly olyannyira fontos a számodra, hogy a következő, megjelenés alatt álló kötetednek a Nápolyi történetek címet adtad. Miért pont Nápolyra esett a választásod?

Nápolyban egy hónapot éltem. A történetek ott születtek, ehhez a városhoz kötődnek. Hogy miért éppen Nápolyra esett a választásom, miért töltöttem ott egy hónapot? Azt racionálisan nem is lehet elmagyarázni. Vannak a világon olyan helyek, amikhez valami miatt zsigerből vonzódom: Nápoly – Pompej, Annecy, Lindos és Peru. Nagy álmom, hogy végigmenjek az Inka Ösvényen, Cusco-tól a Machu Picchu-ig. A transzcendentális élmények megjelennek az írásaimban is és alkalmasak az alapvető emberi értékek közvetítésére, mert túlmutatnak a nemzetiségen, valláson és nemzeti kultúrán. A novellákban különböző időzónák, történelmi korszakok és témák fonódnak össze, univerzális emberi értékekre helyezve a hangsúlyt, mint a szerelem, a barátság, a szabadság és az egyenlőség.

 

Mit lehet tudni erről a kötetről? Személyes élményekkel tarkított útleírás lesz? Vagy inkább fikció?

A valóságból merített fikció. 😊

 

Molnár Erzsébet (1989, Érsekújvár)

Magyar nyelv és irodalom szakos tanár, fejlesztőpedagógus, irodalomterapeuta.