Somogyi Csaba versei

pinkbutterfly felvétele

Belátható távolság

A fotelben süllyedt pulzálásokkal
folytatott, visszavont párbeszéd dadog.
Az utólagos levegővételek
csupán kihasználatlan művégtagok.

Ez egy domesztikált mozgáskultúra,
ritmusa vagyok a szívnek, a szónak,
minden éjjel kihűlt helyed ringatom,
a gleccserek alján vagyok a csónak.

Evezők, mint szálkák, torkon akadnak,
a tüdőm, mint elhagyatott sziklasír,
tejfehér mozdulatlanságban alszik,
a belátható távolság visszahív.

Elevenszülő

Az erdő tüdejét hallani,
ahogy a halál előtti éber pillanatokban
átmossa még az eget.

Szarvasok riadt tekintete,
miután ólmot nyeltek, hosszan imbolyognak,
köztük vagyok magam is.

Csend és nehezék a horizont,
merült távozások feltámadásává válunk,
ázott föld a tettvágy.

Átlátszó fátyol a hold,
sebzett sóhajok az aljnövényzetben,
elbújunk a szív mögé.

Újranövesztett agancs a lét,
minden más törődésnek hazudott,
elevenen szült fájdalom.

Hosszú távra kiadó

Már nem tudom, merre laksz,
melyik utca sarkán kell befordulni.
A buszok továbbra is elkanyarodnak,
utasok cserélnek helyet bennük.
Évek óta nem tartozom a kapaszkodók közé,
a megállóban az integetők száma
megkímél minden találkozástól, amit
a mai napig nem fogadok el.
A menetrend kihasználatlansága miatt
távol marad tőlem az érkezés.
A távozásra szánt idő
megegyezik a forgalomból származó
késések számával.
Itt állok a megállóban,
mint egy alig használt hirdetőoszlop,
amely nyilvános magányt örökít meg.
Nem haza indultam,
csupán megkeresni, hol lakom.

Somogyi Csaba (1988, Várpalota)

Pécsen történelem-magyar- és pedagógiatanárként végzett. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Gyakorló Általános Iskolájában tanárként dolgozik. Variációk egy naprendszerre című verseskötete tavaly jelent meg a Vár Ucca Műhely gondozásában.