Veres Erika verse

Alagi Mihály felvétele

sacrificium fantasiae

amíg harang formáját
felvette a szoknya,
alsóneműben álltam egy mezőn.

olajbogyóból csöppent hajamra,
akárha nyári saláta volnék,
egy csöpp, miközben zúgott a tenger.

éjszaka, felkent napszak –
ne lássa senki,
a mező szétterült a hullámokon,
a szalagok belemerültek a vízbe.

már nem vagyok meztelen,
olajfás ligetben neszez a tüll,
ha a csipkéhez ér.

kezében lámpással érkezik a másik
asszony, hallgat, húsz évig még,
kapcsok.

máglyatűz lobog szemében,
rőzse haja is ég,
hullámzik a tenger,
olaj és rossz fa kerül a tűzre,
behunyja szemét,
ujjpercemet mégis-hideg vállához érintem,
nyakánál elmozdul a szegély.

kint vagyunk az alvó mezőn,
kik vagyunk így, fodorban, tüllben,
az éjszakában, a tengerben,
a keresztrejtvény kockáiban,
a hímzésrámák köreiben.

mi vagyunk a szófogadás,
a kitölteni való űr, az irányított
gondolat, a tudásnak álcázott érv,
fátyol szélén a bordűr, mi vagyunk
a drótkerítés szálai közt futó rés.

mi vagyunk.
tűzhullám.
mi vagyunk.
kapcsok.
mi vagyunk.
kifestőben fekete-fehér kép.
mi vagyunk.
az olcsó és a drága laptop.
egyszerre vagyunk ígéret és
az áldozatot tartó kéz.

olajbogyók magjai vagyunk egy ligetben –
zöld selyem alatt vastagodó csonthéj.

Veres Erika (1986, Érsekújvár)

Költő, műfordító.