Kukucska Szabolcs verse

Marko Slavkovic felvétele

A melankólia regiszterei

könnyet szakít belőlem
az ablakpárkányon lévő petrezselyemszál

szétfoszló sóhajcseppek születnek

vasfű illata

fekete napsugár szűrődik be
az ablakredőny nyílásain

a festészeti katarzist
mindenki ugyanúgy átéli
mint a fésületlen
éjmarcangolta
durva szavak keserűségét

árnyak kacagnak az avarban
rózsatüskék vacognak
ezekben a percekben
nem küzdök a sors ellen
hagyom hatni

a hózáporban kilehelt levegő
árnyékot vet
ahogy szabadságittasan teletömök csendekkel
egy parttalan párbeszédet

ha a vágyakozás mértékén múlik a gyönyör
akkor miért van mandulazöld íriszem
miért visszhangzik bennem a harangszó
és legfőképp miért nem tudom
megölelni tükörképem

Megjelent az Irodalmi Szemle 2025/2-es lapszámában

Kukucska Szabolcs (1996, Szeged)

Költő.