Makáry Sebestyén verse

Alagi Mihály felvétele

A háttérzajból

(részletek)

Kinn voltam hugimnál, madaracskáimnál,
szépen énekelnek, meg figyelni is tudnak ám,
hogy mondok-e valamit,
most nem mondtam semmit, csak figyeltem,
persze azelőtt meg eljárt a szám,
hugim, hugim, édes madaraim,
ahogy ti is folyton csicsarogtok,
nem vettek, sem arattok, és mégis
éltet az Isten, és ad folyóvizet
és kútforrásokat innotok, és ad fészek
alá hegyet, hegyre fát, bozótot
fészkeiteknek.
Ódjátok azért magatokat én hugim,
madaracskák!
Ti csak jóval fizettek,
nem nevettek rajtam,
és nem is nyúztok.
Isten az atyám, testvérkéim,
hogy közétek ódjálom magam.

*

Megtanulni beszélni. De jó is lenne,
tudnék beszélni. Tarkovszkij is
ezzel kezdi,
a dadogó fiú tisztán kimondja:
tudok beszélni.
Varázsütésre megtanulni,
vagy legalább lépésről
lépésre. Persze
Róla is azt mondják,
hogy nem úgy beszélt,
mint mások. És pláne
nem úgy, mint az írástudók.
Ő azonban tudott beszélni,
hiszen elsősorban: beszélt.
De jó is lehetett
hallani a hangját.
Ha hallanám,
tudnék beszélni.

*

Ő azonban nem hegedűs, hanem
lantos volt. Neked valami
másik nevet kellene választanod.
Mert belőled aligha lesz lantos, legalábbis
a fizimiskád azt súgja nekem.
Hogy értsd, a hajad se áll jól.
De hogy még érthetőbb legyek,
a hegedű se való hozzád.
Szívesebben hallgatom a kőtörők kopácsolását,
mint a verseidet.
Csak nézz a lábadra! Ott dől el,
hogy üt-e a versed, vagy sem.
Sárostalpú, az vagy,
egy nyavalyás kintornás.
Menj előkelő szalonokba,
és tapicskold össze a szőnyeget!

Megjelent az Irodalmi Szemle 2025/2-es lapszámában

Makáry Sebestyén (1992, Budapest)

Költő.