Tatár Sándor versei

Alagi Mihály felvétele

A FACEBOOK SILÁNY CSÁBÍTÁSÁTÓL
MENTS MEG, URAM, MINKET

Nem voltam gyakorlott & slágfertig debattőr.
(Miért; most…?) Elvörösödni tudtam.
Igazában csak elvörösödni tudtam
nyámnyilának, korán-szemüvegesnek,
az ütésre sosem állt rá a kezem
(ettől még voltak alkalmi bunyók, persze,
de amennyire emlékszem, nem a
kimaradó tromfot pótoltam, nem verbális
alulmaradásomért vettem bosszút
a fizikai kakaskodással [melyet
alkalmanként feltehetőleg én kezdtem,
de hitem szerint az esetek kisebb hányadában]).
Most, a közösségi(?) média
fájdalmasan-tucattermék-fotelhuszárjává
öregedve (az elvörösödés [miként
annak idején, úgy most sem] mit sem
használ, s még csak nem is látszik–
valójában: szerencsére – az ellen képernyőjén)
kevésbé prompt kell visszavágni,
de ettől függetlenül is: mintha hozott volna
a riposzt műfajban egynémely gyümölcsöket
az autodidaxis (és/vagy a gyakorlat).
Véd- és eszköztelenségem (úgy vélem)
zsugorodott tehát. Mégsem öröm,
hanem
(dühödt, ám haszontalan) önkorholás-
hullámok forrása a pótcselekvés.

KIS POÉ-TATÁR

#barmimas

Az ifjú költő mohó és buja
A lusta költő delelő gulya

A józan költő vértelen, sivár
A majd-majd költő nem ír, csak kivár

A tollas költő papírt pazarol
A PC-s költő mit sem szavatol

A random költő rondán ír nagyon
A gyászköltőnek könyve sírhalom

A poros költő bármit ír, unod
A zord költőből komor rím bugyog

Az unott költő mindenre legyint
A szakmány-költő verset ont megint

A látnok költő tudja, hogy mi lesz
Virtigli költőn nem foghat ki szesz

A vészt költőnél már nem áll Buda
A múzsás költő ihlet bábuja

Felsült költőből sztárt te nem csinálsz
A híres költő tudja, mi a stájsz

Az érett költő száz szót latra vet
A bölcs költő
nem költ(ő)

Az Irodalmi Szemle nyomtatott változata a 2026-os évre megrendelhető az Irodalmi Szemle és a Madách Egyesület honlapján, ugyanitt megvásárolható a teljes januári szám nyomtatott és pdf-változata is.

Megjelent az Irodalmi Szemle 2026/2-es lapszámában

Tatár Sándor (1962, Budapest) 

Költő, műfordító.