Baranyai Dóra: Irodalom és szakrális építészet III.

Julija Svetlova felvétele

Dicsőítő ének

Ahogy a késő-középkori építészet
Európa-szerte az ég felé tör –
legyen szó akár a Pireneusok mór szamárhátíveiről
vagy a gótika ablakairól, tornyairól
(az angol nyelvnek gyönyörű szava van rájuk: spire),
úgy nyújtózik a magasba termeted.
Ereklyetartó a szád, mely mögé
annyi mindent rejtettél.
Elefántcsont fogaid között
tömjénfüstként jár-kel a nikotindús levegő,
tiszta intonációjú, zengő,
eldohányzott Á-betűd
gregorián dallamként visszhangzik toldalékcsövedben.
Csuklód jege alatt
Van Eyck-kék patakok az erek.

Mikor lesz, hogy már nem szeretnék belőled
szentet csinálni.
Mikor fogadom el,
hogy nem kezelhetlek mártír-attribútumomként
örökké. És hogy a szenvedés nem szép,
nem nemesít, ahogyan
az S-hajlatba görnyedő test sem.
Mikor ismerem be, hogy ez valami olyan volt,
mint mikor mise előtt a sekrestyés
meggyújtja az öröklángot.

Baranyai Dóra (1999, Vágsellye)

Költő, jelenleg a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatója.