Vörös István versei

Buratínó gondolkodik

Minden sokkal bonyolultabb,
mint ahogy azt gondoltam.
Néha már ma itt a holnap,
a tegnapba szorultam.

Minden sokkal egyszerűbb, mint
ahogyan azt hiszitek.
A sok barát fejbe kólint.
Az ellenség kifizet.

Minden pontosan olyan, mint
amilyennek látszik is.
A bábúlét nem lehet sprint,
az egész kicsit cikis.

Látom, minden teljesen más,
mint egy igaz mesében.
A jó tündér persze hogy gáz,
egy pókkal kell beérjem.

A házmester

Egy senki van az ajtóban,
ettől egész meghatódtam.

Nem boszorkány, csak házmester,
aki senki lenni is mer.

Nagy bátorság a senki-lét.
Szárnyhoz gyűjti a hópihét.

A fabábu sorsdala

Sem a tűz,sem
boldogság?
A fanépet
a faégbe
vonszolják!
De ma tényleg
    ez a tervem,
        vagy azért már
            más vagyok?
Mit akartam,
    favilágért
        hova véltem
            ugrani?
A szabadság,
    örök élet
        birodalma
            nyikorog,
de a kulcsot
a jövőhöz
    a kezemben
        tartani
a világon
    egyedül csak
        én tudom.