A sarkokba szőtt pókhálókba ragadt tetemeket egy férfi bámulta, időnként átszaladt az egyik sarokból a másikba, egy rozoga széket húzva maga után, hogy arra állva közelebbről tudja nézni őket. Leheletétől úgy remegtek nyughellyé lett...
Házat építettünk a folyó túloldalára, távol a várostól. A hatalmas ablakon kinézve a fűzfák folyosóján át lelátni a folyóra. A szétszedett móló helye ma is látszik, ott gyengébben nő a nád. A házban alig férünk el. Az ágy szinte...
Hommage à John Cage 4’33[1] [1] John Cage 1952-ben írta meg a 4’33...
óvatosan kell most lopóznunk, mert még vannak akik hisznek a kijárási tilalom örökkévalóságában, a mondatok közé feszített hallgatás tudatosságában és a macskák eleganciájában. pedig az ujjak mozgása, a lábak rándulása, ízületek...
Az öregasszony egy balra eső fotelben ült, és onnan szemlélte köréje gyűlt múltját, a rágcsáló lakta vackokat. A szobában alig lehetett mozdulni: a dobozhegyek, a papírkazlak és a különféle kacatok zsúfoltságában úgy éreztem, hogy a levegő...
az ablakon át egy mézeskalácsházra látni. a banya minden reggel körbejárja az épületet. amikor hátat fordít, lefényképezem. a képet elküldöm ferinek. feri sokáig nézegeti, nem ismeri fel a banyát. megírom neki. erre visszaír, hogy hagyjam a...
Születésnapok, óvodai évzárók, farsangok, nyaralások. Zúg a tévé, mint hullám, mely sosem ér partot. Lenémítom, csak kép marad. Anyám dauerolt haja, apám betűrt pólója ma már ciki, akkor mindez menő volt. Első biciklim, az utca összes gyereke...
Nézd a roncsot. Hangszernek túl sok, szobornak kevés. (Csehy Zoltán: A tó) miért nem indultunk el időben, miért halogattuk az ajtócsattanást, a cipőkoppanást, a kulcs és a zár rövidre fogott, mechanikus erotikáját, és miért...
El sem tudja képzelni, hogy mi történik itt, rikácsolja mögülem a szomszéd lakás tulajdonosa, aki, állítása szerint, már egy jó ideje nem alszik az idejáró fiúbandától. Majd fojtott hangon hozzáteszi, hogy lányokat is szoktak hozni, és a...
A sámán egy a háború után üresen maradt sváb házba költözött be. Egyszer voltam nála. Azt akartam, gyógyítsa meg Ferit. A falakat szénnel írt szövegek, rajzok borították. A varázsigék, nevek, történetek úgy tűntek, már több száz éve vannak...
Nem tudhatta, hogy hazajöttem, gitárra görnyedve, háttal ült. Kétakkordos dalát maga találhatta ki, kinyúlt húrokat zsongatott. Szöveget is költött hozzá, elképzelt hangokat nyüszögött, bőgött ‒ de milyen legyen egy siketnéma dal. Kimentem a...
Nehéz ez a bolygó a halottaktól.
Gyerekek és öregek. Anyák és katonák.
Összetörve és kisimítva. Egymásra fektetve,
vagy egymásra dobálva. Hiszen tolvaj mindegyik.