Tóth Kinga: Irodalom és fal 3.
FALIRATOK
LEIPZIG→AUGSBURG
a blokkházban nem lakik senki
stabil az üvegük látszik a torony
a turisták nem tévednek el
FALIRATOK
LEIPZIG→AUGSBURG
a blokkházban nem lakik senki
stabil az üvegük látszik a torony
a turisták nem tévednek el
– a Parasztbecsület ihletésére –
Nem téved,
a helyzete adott:
hallgatás, mentőcsónakok.
Megbotlott öregként zúdul ránk a reggel. Hirtelen és törékenyen. Már nem gyógyul be többé, ami elmúlt. Ráncos foltok, megrepedt combnyak és egy szárazra súrlódott csigolya.
FALIRATOK – VAS
„Kampány”
Élni szeretnék – Isten szerint
bizonyára furcsa vágy,
de hát nem ő szeret, nem ő gyűlöl,
nem ő küszködik, hogy mi a fenét
ért a bátorság, ha nem élet már.
akinek négy lázmérője van, magányos.
sorra hasonlítja a mért értékeket.
nem máshoz, magához kongruál.
Fekete karral lóg az artista. Szájában az ezüst egy marék halál. Izmaiban a megcsavart tér, testében a lebeny átleng a bordán. Fekete hajjal lóg az artista. Kezében a kötél, mint a sátor ütőere. Húzza és vonja a fényt, hátával tartja egyre...
„Alle sind anders, alle sind gleich.” NEUKÖLLN piros műbőrön egy török két török tíz ablakban a maffiavezér vigyázz a lánynak testőr kell a lány a pultban szolgálja a kekszet ne ide gyere be velem ez olyan mint neked otthon van...
Mentem haza,
Malom utca,
Szamos híd,
mentem, mentem,
még alig féltem,
vagyis rettentően,
Monterone még csak nem is sejlett,
aztán a Metropol,
és át az utcán,