Szabó Imola Julianna: Irodalom és lámpafólia 2. / (sárga fólia)

Megbotlott öregként zúdul ránk a reggel. Hirtelen és törékenyen. Már nem gyógyul be többé, ami elmúlt. Ráncos foltok, megrepedt combnyak és egy szárazra súrlódott csigolya. Félelemtől nyikorog a porc közötti kicsiny rés. Kiszárad tavaszig, körbenövi a gaz, mint elhagyott felületeket a szőr. Színtelen és szagtalan szemgödrökön a vékony hártya. Magában hordja az éveket, akár a kopott karaván a sivatag homokját. És milyen igazságtalan, hogy a kint marad az egyetlen mozdítható. Az idegen és folyton változó táj. Sárga. Mint az újszülött és a haldokló bőre. Ugyanaz a fólia takarja el a kezdetet a végtől.