Czapáry Veronika – Hogy félsz

Hogy félsz

        Hogy félsz, és félek,
        tudod te nagyon jól, hogy
        lehetetlen.
        Hol
        kell átverekedned magad,
        hogy megmaradj a szárnynak,
        a hangokat adó némaságnak.

        Türelem szikrázó angyalai.
        Húsod puha szikéi, szikéi a pornak,
        friss tested,
        beragadt  húsod,
        kinyújtott hajnalai szólnak
        magához az éghez.

        Forró tülekedés a nyár.
        Még mindig,
        szakadt kristály,
        türelem szikrázó angyalai,
        húsod puha szikéi,
        szikéi a pornak,
        friss hús a boltból.

        Hogy megmaradj a szárnynak.
        Ahogy kezembe vettem,
        kezedbe vettél,
        puha finomság ragacsa,
        leheletük ideérzem,
        húsod puha szikéi, szikéi a pornak,
        friss hús a boltból,
        szakadt kristály és forróság,
        monoton dallam.