Lauer Edith zár­sza­va

(Posonium Irodalmi és Művészeti Díj 2008)
Egy másféle, tá­vo­li vi­lág­ból ér­kez­ve min­den év­ben meg­fog az itt hal­lot­tak­ban, ta­pasz­tal­tak­ban je­len le­vő komolyság és élet­erõ. Egy re­gi­o­ná­lis ma­gyar kö­zös­ség szel­le­mi­sé­ge, al­ko­tás­vá­gya, ter­mé­keny mun­ká­ja és élet­ere­je!

Hal­lot­tunk itt tör­té­ne­lem­ről, ki­sebb­sé­gi élet­ről, kö­zép-eu­ró­pa­i­ság­ról és eu­ró­pai kö­tõ­dé­sek­rõl, vi­lág­iro­dal­mi el­mé­le­tek­rõl. Így olyan ér­zés­sel tá­voz­ha­tunk, hogy az itt hal­lot­tak és ta­pasz­tal­tak, mint csepp a ten­gert, mint­egy a vi­lág mai gond­ja­it is tar­tal­maz­zák.

De az el­mon­dot­tak ah­hoz is hoz­zá­já­rul­nak, hogy meg­ért­sük az idei év­for­du­lók ter­mé­sze­tét és je­len­tő­sé­gét, az Iro­dal­mi Szem­le és a Nyol­cak an­to­ló­gi­á­ja ju­bi­le­u­má­nak az ér­tel­mét. Mind­két idő­pont köz­vet­le­nül kö­vet­te a „ma­gyar öt­ven­ha­tot”, mely­nek ha­tá­sa min­den bi­zon­­nyal ré­sze­se le­he­tett az ak­ko­ri iro­dal­mi fel­len­dü­lés­nek. Elé­ge­det­tek le­he­tünk, hogy mind he­lyi, mind nem­ze­ti ér­te­lem­ben ko­moly, jó ügyet tá­mo­ga­tunk. Jó ér­zés­sel jö­vünk majd is­mét…!