Emlékünnepség Turczel Lajos tiszteletére

Az alapozó emlékezete – Turczel Lajos élete és mûve átfogja és megjeleníti a szlovákiai magyar történelmet. Beleszületett a huszadik század nagy kor- és sorsfordító változásaiba, egyéves, amikor létrejön a Csehszlovák Köztársaság. Sorsa, pályafutása magán viseli a történelmi kataklizmák minden drámai jegyét.

Megélhette ritka örömeit és súlyos sorscsapásait! Sajátos történelmünk formálta õt szellemiségi emberré. Az Ipoly és Garam menti faluvilág és a paraszti létforma jelentette gyerekkorát, megérintette a hazavesztés és a kisebbségi lét kezdetének metamorfózisa, az idegen érdekekkel és demokratikus vonásokkal átszõtt köztársaságbeli magyar élet fele-mássága, a határváltozások és a tanulási lehetõségek komorsága, a második világ-háború kataklizmája, az utána következõ szótlansága és levegõtlenség ideje, majd a talpra állás és kultúraépítés problematikus kora, a kisebbségi élet, mely máig ér.

A mai ünnepi alkalommal ez az életút a múlt századról üzen s a hazai magyar alkotó értelmiségrõl. A nagy nemzetek számára természetesnek tûnõ adottság, hogy sorsfordulóikat, kimagasló egyéniségeik tetteit a nagy nép súlyával nyomosítva, mintegy erejükkel megnövelve állítsák világméretû közfigyelembe, hogy így a maguk érdemeit is növeljék. A kisebbségeknek erre ritkán van lehetéségük! Hatalmuk csekély, erejük korlátozott, bár szûkre szabott esélyeiken belül némely képviselõjük teljesítménye morális és emberi értelemben talán nem is csekélyebb, mint amazoké! Szükséges, hogy legalább a kisebbség maga tartsa számon történelmének és kultúrájának kimagasló alakjait! Ha már az érzéketlen világ kevésbé vesz róluk tudomást. Turczel Lajos egyike azoknak, akikre méltán büszkék lehetünk! Annál is inkább, mert életmûve nemcsak példaértékû, hanem számos – elõre mutató és ma is érvényes – vonatkozásában õrzi a kort, melyben élt és alkotott. Emlékezete szinte kézzelfoghatóan megtestesíti a huszadik századot. Tudjuk, az utókor néha hálátlan lehet, de a mai nap most másról tanúskodik!

Emlékemben él egy régi kép, rajta néhány fiatelember egymás mögött. A sor élén Turczel Lajos áll. Az ifjak elõre, kissé a magasba néznek, felszegett fejjel mintegy a jövõt kémlelik, s Turczel fejtartásában és tekintetében valami magabiztos eltökéltség és dacos fiatal erõ néz szembe a világgal. Óhatatlanul olyan érzést su-gall, hogy ezt a jellemet nem lehet megtörni, mert célt lát maga elõtt, meggyõzõdésétõl nem lehet eltántorítani! A hetvenes évek közepén küldte a képet az Irodalmi Szemle Elsõ közlésem címû sorozatába, könnyû emlékezetembe idéznem, annál is inkább, mert akkori megérzésemet ma is igaznak vélem! Turczel a háborús magyar idõkben jogot tanult, majd doktorált Budapesten, részt vett a háborúban és megtapasztalta a hadifogságot, késõbb jogi végzettsége arra volt elég, hogy gazdatiszt legyen a kiskeszi állami gazdaságban. Ezen évek ma nagyon is nyilvánosak, másrészt az egyéni sorsok alakulása okán rejtélyesek is! Jó lenne tudni, milyen bensõ önmozgás s nyilván külsõ erõk tették, hogy Turczel  1951-tõl a komáromi gimnázium tanára, majd igazgatója lesz. Legendája azonban ezzel indul! Irodalmunk kezdeteivel, melynek formáit azóta is vitatjuk, s tényeit lassan elfelejtjük, pedig írásbeliségünk és szellemtörténetünk határköve. Feledésbe veszõ értelmiségi gye-rekkorunk! Ezért annál fontosabb, hogy a maihoz hasonló, a személyes életpályák ívét felidézõ alkalmakkor felvillantsuk emlékét. Annál is inkább, mert itt kezdõdik Turczel Lajos „alapozói” munkája: kultúránk oszlopos tagjai kerültek ki diákjai közül! Tanáruk egyénisége nyomta rájuk a gondolati stigmát, amely késõbbi pályájukat fémjelezte. Az irodalmárok közül elég említenem Koncsol László, Tõzsér Árpád, Zs. Nagy Lajos nevét. Mindenekelõtt az alkotómunka felelõsségét kaphatták tõle. Egész életmûve a feltárói-nevelõi lelkületében ágyazódik. Amikor, immár kész értelmiségi fegyverzetben Pozsonyba jött, azt tudta, amire a legnagyobb szükségünk volt: tudatosságot vinni az ösztönösségbe, megalapozni a hiteles irodalmi gondolkodást! Voltak már kezdeményetések, tehetségek is akadtak, közlési lehetõség a lapokban, a magyar nyelvre szomjas olvasók várják az írók-költõk szavát, már csak azt kellett megfogalmazni és esztétikai rendszerbe foglalni, hogy mit akarjon és hogyan tegyen az irodalom!

Sajátos reformkorunknak látom az akkori idõt s benne Turczelt alapozónak. Ahogy a tizenkilencedik század elején a magyar reformkor nagy alakjai megfogalmazták és új alapokra helyezték a nemzeti kultúra és tudományosság rendszerét, ez a mi reformkorunk építkezni kezdett a pusztaságban, emberi jegyekkel  népesített be sivár szellemi tájakat, ugarföldbe kulturális növényzetet ültetett. Hirtelen élni kezdett a nyelv, az írás, született a gondolat, és a nagy felbuzdulást elöntötte a lelkes ösztönösség. A nagy burjánzásba az ideológia vitt eszméket és irányokat. Semmiképpen nem az igazi irodalom elvei és értékrendje szerint. Ebben az összefüggésben és formai ügyeskedésben kellett kitûzni a reformcélokat, megfogalmazni az alapozó gondolatok értékrendjét, a hiteles irodalmi irányt. Már megjelent az Új haj-tások címû antológia, margójára Fábry Zoltán megteremtette a Harmadvirágzás fogalmát! A mélyreható kezdések tartalmaznak romantikus vonásokat, a történelem is kedveli õket! Turczel Fábry eszmekörébe kapcsolódik, de a maga módján, nem tanítvány lesz, hanem gondolati rokona, eszmei társa! Fábry távol van, magányos csúcs Stószon, Illyés megfogalmazásával, mintegy az elpusztított hagyományok „szentszagú” õrzõje, Turczel köztünk él, idõsebb és tapasztaltabb, ám baráti sorstárs. Arra hivatott, hogy példát adjon és igaz utat jelöljön ki számunkra. Õ járható utakat alapozó munkás! Klasszikus mûveltsége, erkölcsi ereje és emberi következetessége tették képessé, hogy meghatározó egyéniség legyen. A Fábry ellen irányuló politikai támadásban egyedül õ kelt védelmére, a fiatalok, a „nyolcak” antológiáját nemcsak válogatta és útjára indította, hanem óvta is õket a támadások ellen. A közösségi szellem fejlõdésének, útjának a gondolatok a kocka-kövei, ilyen értelemben lehetett alapozó! Az induló nemzedékek esztétikai tájékozódását egyengette. Elsõ könyvének a címe: Írások mérlegen. A másodiké: Írás és szolgálat. A címek önmagukért beszélnek. Magára az írásra, mint az alkotás lehetõségére koncentrálnak, mely olyan munka, amely történelmi érvényû, az egyén sorsát megjelenítve a közösség létét fogalmazza, annak esélyeit kutatja! Korszakos mûve a Két kor mezsgyéjén, benne hagyományainkat és múltszemléletünket alapozta meg. Tisztázta kultúránk összefüggéseit, a mû jegyzetaparátusa is utánozhatatlan hozadék: teljes értékû, mindenre kiterjedõ adattár! Olyan magaslatot alkotott, amely-rõl áttekinthetjük elõdeink szlovenszkói magyar „birtokát”, meg-érezzük az erõt, amely éltetett és összefogott egy sajátos kultúrát, az elsõ köztársaság magyar életét. Az éber politika megérezte a mû „szellemiségét”, nem tetszett neki, alkalomra várt. 1968 után közvetve számon is kérték és Turczel Lajost félreállították. Nem törte meg õt, de más utakra terelte, kutatómunkájával még számos értékkel teljesítette alapozó küldetését.

Emléke elõtt fejet hajtva átérezzük mûvének súlyát. Rádöbbenve, hogy valahol mélyen szellemisége és tartása bennünk él! Kor- és sorstársaiban, tanítványai ezreiben, kultúránk igaz értékeiben él tovább! Földijeként az alsó Ipoly és Garam mente regionális szellemi alapozójának is érzem õt, a palóc mentalitás nyugati nyúlványát képviselõ, meghatározó gondolkodónak. Ez a táj, talán nagyobb nyitottsága, felvonulás-terület volta okán kevésbé él egységként a köztudatban! Annál nagyobb elismerést és tiszteletet érdemel szülõfaluja, Ipolyszalka önkormányzata és közössége, hogy magukévá teszik Turczel Lajos szellemi örökségét és emlékét hagyományként kívánjuk gondozni, megõrizni, éltetni tovább!

Duba Gyula

Díjat alapítottak az irodalomtudós tiszteletére

A Szlovákiai Magyar Írók Társasága (SZMÍT) több mint százfõs tagságának jelentõs hányada olyan író, aki elsõsorban értekezõ, ún. nonfiction prózát ír. Ebbe a csoportba sorolhatók természetesen az irodalomkritikusok, és irodalomtudósok, de az utóbbi két évtizedben megnõtt azok száma, akik nem irodalmi jellegû tudományos és ismeretterjesztõ mûvekkel jelentkeztek. Ezért volt fontos, hogy az SZMÍT keretén belül létrejöjjön a Tudományos és Ismeretterjesztõ Irodalom Szekció (TISZ), melynek feladata a tudományos konferenciák szervezése, a tudományos és ismeretterjesztõ irodalom népszerûsítése, a szlovákiai magyar tudományos és ismeretterjesztõ irodalom éves termésének értékelése, valamint javaslattétel a tudományos és ismeretterjesztõ mûvek rendszeres díjazására. A díj névadója Turczel Lajos irodalomtörténész, mûvelõdéstörténész, kritikus. A Tanár Urat ábrázoló emlékplakettbõl, díszoklevélbõl és pénzjutalomból álló díjat megkaphatja minden szlo-vákiai magyar író, nem szépirodalmi (szépprózai, lírai) kiemelkedõ mûért és munkásságért.

Az SZMÍT és Ipolyszalka Község Önkormányzata 2008. november 21-én Turczel Lajos szülõfalujának alapiskolájában rendezte meg az I. Tudományos és ismeretterjesztõ irodalmi konferenciát, neves elõadók részvételével. Megnyitó beszédében Hodossy Gyula, az SZMÍT elnöke részletesen beszámolt a TISZ megalakulásáról, fontosságáról és terveirõl, valamint bejelentette a Turczel Lajos-díj megalapítását, Józsa János, a falu polgármestere pedig a település híres szülöttének hagyománytiszteletérõl  tartott ünnepi beszédet. 

Elsõként Mészáros András filozófus tartotta meg elõadását a tanár és irodalomtudós Turczel Lajosról, majd õt követte az irodalomtörténész Filep Tamás Gusztáv beszámolója Turczel históriai képe az elsõ két kisebbségtörténeti korszak szellemi életérõl címmel. Koncsol László József Attila-díjas költõ is fontosnak tartotta, hogy rövid felszólalásában megemlékezzen egykori tanáráról, aki megalapozta a szlovákiai magyar irodalomkritikát és irodalomtörténetet, aki tanárok, írók, kritikusok nemzedékeit nevelte fel, s akinek munkásságára a tudás, a szorgalom és tiszta morál volt jellemzõ. Liszka József etnológus a szlovákiai magyar tudomá-nyos irodalom és tudományos élet alakuló rendszerérõl referált, Tóth Pál Péter demográfus, a KSH Népességtudományi Intézet munkatársa pedig a hálózati és integ-rált kutatás esélyeit taglalta a magyar tudományosságban. Lacza Tihamér, a TISZ elnöke a szlovákiai magyar ismeretterjesztõ irodalom rendszerváltástól a napjainkig tartó idõszakát elemezte, majd Pénzes Istvánnal, a TISZ vezetõségének tagjával közösen megismertették a jelenlévõket a Turczel Lajos-díj alapszabályzatával, és bejelentették, hogy a díjjal járó pénzjutalmat Szalka Község Önkormányzata és a jogutód család biztosítja minden évben.

Délután két órakor került sor a Nagy János szobrászmûvész alkotta Turczel Lajos síremlékének leleplezésére és megkoszorúzására, melyet az SZMÍT, az Ipolyszalka Község Önkormányzata, a Fórum Kisebbségkutató Intézet, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma és a jogutód Nagy család készíttetett. A sírkertben, ahol a falu lakossága is szép számban tette tiszteletét, Duba Gyula József Attila-díjas író emlékezett a 2007. szeptember 26-án elhunyt irodalomtudós példaértékû életmûvére.
                                                                                         Nagy Erika