„… erős közéleti elkötelezettségű ember” – A 65 éves Popély Gyula köszöntése

Szerző: Vajda Barnabás
Popély Gyula 1945. június 8-án született Abarán. Nagymihályon érettségizett (1963), majd a pozsonyi Komenský Egyetemen szerzett magyar–történelem szakos tanári oklevelet (1968). 1972–1981-ben az SZTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, 1981–1990 között a Szlovák Szakszervezeti Iskola tudományos kutatója volt.

Jelenleg a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem docense. Fő kutatási területe a szlovákiai magyarság története, speciálisan a két világháború közti csehszlovákiai magyarok politikai, szellemi és társadalmi élete.

Bizonyos értelemben Popély Gyula szakmai útja minta az 1989 után felnövekvő szlovákiai magyar történészgeneráció számára. Ünnepeltünk egyszerre volt egyfelől pedagógus (1968–1972 között a pozsonyi, majd a szenci magyar gimnáziumban), másfelől ezzel párhuzamosan alakult tudományos pályája. És amikor a rendszerváltás eredményeként megnyíltak a lehetőségek, az egyetemen teljesedett ki tevékenysége. Nem kerülték el a közéleti megbízatások. Amikor kellett, iskolaigazgató lett (1991–1997 között a pozsonyi magyar gimnázium és alapiskoláé), és magas tisztségeket töltött be a felsőoktatásban is: 2001-től a KGRE Új- és Legújabb Kori Egyetemes Történeti Tanszékének tanszékvezetője, 2002–2004-ben a BTK dékánhelyettese, 2004–2006 között az egyetem rektorhelyettese volt. Úgy vélem, Popély Gyula előttünk járva elsőként járta be azt a pályát, amelyet az első generációs értelmiség kezdett, majd az alapos szakmai felkészültség és a professzionális történészi munka mellett a társadalmi elkötelezettség jellemez.
Tudományos munkásságát nagyfokú kollegiális figyelem és idézettség övezi, egyes könyvei és tanulmányai alapműnek tekinthetők. Kezdve A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaságról írt monográfiával (1973), folytatva iskolatörténeti könyveivel, egészen a legújabb, Felvidék 1914–1920 (2010) c. átfogó munkájáig. A mai napig legalább féltucat monográfiát, mintegy tucatnyi könyv- vagy lexikonfejezetet, valamint közel hatvan tudományos tanulmányt írt.
Popély Gyula igazi szlovákiai magyar író, amennyiben választott témái szin-te kizárólag a szlovákiai magyarok történelmére vonatkoznak. Mint pl. az 1918-as impériumváltás és a földreform nemzeti dimenziói, a csehszlovákiai magyarság két háború közti pártélete, politikai szervezettsége és pártstruktúrája, a korabeli népszámlálási adatok értelmezése, vagy a korszak egy-egy kiemelkedő alakjának, mint pl. Esterházy János politikai pályájának a felrajzolása. Ebből a szempontból Popély Gyula tradicionális kisebbségtörténész, aki nagyon sokat tett azért, hogy a szlovákiai magyar közösség múltját minden korábbinál árnyaltabban láthassuk.
Ugyanakkor munkásságát lehet úgy is értelmezni, hogy az az egyik legkor-szerűbb történettudományi diszciplína, a társadalomtörténet jegyében zajlik. Látni kell ugyanis, hogy ünnepeltünk előszeretettel nyúlt olyan témákhoz, mint az 1920-as, 1930-as évek csehszlo-vákiai magyar ifjúsági- és diákmozgalmai, a térség népiskolai vagy felsőoktatási iskolatörténete stb. (ahogy arra Vincze Ferenc rámutatott). „Popély Gyula Búcsú a főiskoláktól című könyve az elcsatolt területek felsőoktatási intézményeinek sorsát követi végig a két világháború közötti időszakban. Pozsonyban, Kassán, Eperjesen és Selmecbányán négy felsőoktatási intézetet is elvesztett a magyar kultúra.” (Kortárs, 2007, március) Jelesül: Pozsonyban az Erzsébet Tudományegyetemet, Kassán a Jogakadémiát és a Gazdasági Akadémiát, Sel-mecbányán a Bányászati és Erdészeti Főiskolát, Eperjesen pedig a nagyhírű Evangélikus Kollégiumot, egy Kossuth és egy Petőfi alma materét. A magam részéről sti-lisztikai szempontból nagyon jellemzőnek érzem ünnepeltünk írói hangjára azt a roppant szakszerű, mégis mélységesen fájdalmas narrációs módot, ahogy Popély Gyula megírta ezeknek a százéves múltra visszatekintő intézményeknek a sorsát.

Munkája kiemelkedő értékét jelzi, hogy ő írta meg a Tóth László és Filep Tamás Gusztáv által szerkesztett A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918–1998 c. szintézisben A magyar iskolaügy kálváriája (Cseh)Szlovákiában 1918–1945 c. fejezetet, amely egyik méltatója szavaival „egyfajta kvintesszenciája azoknak a tényeknek, amelyeket minden kisebbségi oktatásüggyel foglalkozó értelmiséginek és politikusnak illene tudnia.” (Lacza Tihamér, Szabad Újság, 2005/23)
Popély Gyula erős közéleti elkötelezettségű ember. Ha végigtekintünk társasági tagságain és betöltött közéleti szerepein, láthatjuk, lassan ötven éve jelen van a szlovákiai magyar színtéren: a pozsonyi József Attila Ifjúsági Klub alapító tagjaként (1964–1968), a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága (1978–1989), a magyar iskolák fölszámolása elleni mozgalom egyik szervezőjeként (1985), az Együttélés egyik alapítójaként (1990), majd a Magyar Néppárt alapító elnökeként (1992).
Nem hallgatható el, hogy nemcsak a politikus Popély Gyulával, de a törté-nész Popély Gyulával sem ért egyet mindenki. Nem kétséges, hogy szerzőnk számára a magyar nemzet mint kategória igen jelentős tényező. És ezt munkáiban sem titkolja, amikor pl. „Eduard Beneš és Tomáš G. Masaryk gyalázatos tettei”-ről, vagy „a Károlyi-kormány megbocsáthatatlan hibáiról” mond sommás véleményt. Ugyanakkor viszont szerzőnk elismertségét jelzi, hogy írásait magyar és szlovák tudományos folyóiratok közölték és közlik, valamint az is, hogy nem kevesen vitat-koznak vele – tudniillik érdemi vitákat csak magas szakmai teljesítmény tud kiváltani. És csakis kitartó kutatói munka eredményeként lehet olyan szintetikus és lényegi megállapításokhoz jutni, mint amit egyik könyvével kapcsolatban Lacza Tihamér ír: „Ma már egyértelműnek látszik, hogy az alaposan átgondolt és következetesen végrehajtott magyarellenes csehszlovák stratégia (a hátrányos föld-reform, a telepesfalvak kialakítása a színmagyar tömbben, a magyar nyelvű elemi és középiskolai oktatás elsorvasztása stb.) szerves része volt a kisebbségi szellemi elit anyanyelven történű képzésének megakadályozása.” (Lacza Tihamér, Szabad Újság, 2005/23)

Popély Gyula barátunk 65 éves. Adja Isten, hogy kiváló előadói képességét, tanár egyéniségét, hallatlan memóriáját és példás férfias eleganciáját még sokáig körünkben üdvözölhessük!