Hudák Katalin versei
Védettség, attila
ezüst hamuból áll össze az éj
szellemek ujjai kotornak benne
háromszögbe ültetett szívek jelennek meg
a négy falán
gyöngyök gurulnak szét a ködben
dobhártyámon dobol a csend
a te hangod?
csiklandozza alig lélegző bőröm
talpam alatt
nagyot nyekken a nem fogyó lépcsők háta
bókod új métely agyamban
pírt csal arcomra …
a hajnalét?
lila füst a kétség kibontott hajamon
lelassul járásom mintha vízben mennék
villanó tündérek apró lábai dobognak
elnémult számban:
titkos szavak
angyalkék szárnyak suhanása
a kerítésen túlra dobom,
a kertbe, ahol halálra érlelődik minden gyümölcs
ijedtségem rajzol körém
védelmi jelet
pedig ijedtségem ellen keresek védettséget
hinta
a játszótér kiürült
csupán egy gyerek alatt
nyikorog a hinta
a lakóházak mögül
sunyin les ki az ősz
halódó ízeit kínálva
fura csemege:
sajátos neszek
túlvilági ajtók nyikorgása
álmos fény sercegése
nyikorog a hinta
egy gyerek alatt
az üres játszótéren
üvegtéglákból épült nyugalmam háza
falai közt gubbasztok
idegen csönd ül minden fontos körülményen
dühít az októberi hamis meleg
érintés minek ígérete lassan elfogy
félmosolyomhoz édes gödröket váj
félig megtöltöm
a jótettek edényeit
de éjjel rémképek szorításából ébredek
sejtéseim izzadságfoltok a pizsamán
a sötétből elővillan a drapp színű semmi
félig töltött pohár
biztos lépésekkel távolodom
a kegyelem nyitott kapujától
s hallgatom ahogy
a kiürült játszótéren
nyikorog a hinta
a fájdalmam alatt
bál
ez az éjszaka
megcsúszik április szétfröcskölt nyálán
reggelig fetreng a sárban
születő illatokkal telik meg orra
s unottan kergeti szét
a fák között rejtőző sunyi árnyékokat
ez az éjszaka
gúnyos csöndet okád
mereven bámul engem
s közben bálba invitál – jövőd megtervezett
tévedéseit ünnepeljük
hajnalban
mozaikkockákból áll össze a város
fulladozik saját szagában
nehéz és fáradt még a fény
lüktet az agy
úgy kelek mintha álomban
reggel van
magamra rángatom
frissen varrt gyászruhám
s elindulok
a bálba