Hradil Mária versei

Neked mondom el
    Neked mondom el
    Te talán megértesz

    Ha szívemben a szó
    A szép a jó
    Magányos vándor vagyok
    Idegen mezőkön járok
    Ahol
    Nem nyílnak virágok
    A hűvös harmat
    Sem serkent megoldásra
    Kiáltanom kéne
    Ebbe az érzéknélküli világba
    ahol a szeretetnek
    Kihalt minden indája.
    Várom a jó szelet
    amely messze elűzi
    A sötét felhőket,
    Az idő oly kevés
    És gyorsan fut tovább.

Egy gondolat…

    Egyre jobban
    Szűkül a tér
    Elmúlt a tavasz
    A nyár
    Az ősz
    A tél.

    Megújulást mi hozhat még?
    Bimbós
    Tavaszra vágyom
    Virágos nyárra
    A bölcs őszre
    Ki sokáig maradna.