Kőrössi P. József

Reggeli. Mit vinnél

  Mit vinnél magaddal
  abba a másikba
  – változol te is –,
  akibe készülsz,

  akivel itt állsz a hetedik küszöbön
  (szerelmi rakétaállomáson),
  mit vajon?

  Egy ajtónak támasztott,
  kintről befelé tartó,
  belülről kifelé készülő tombolát?

  Indián háttérzenét,
  magyaros indiánt, Alaszkát?
  (Rómát, Párizst és az óceánt?)
 
  Mit vinnél magaddal tőlem
  ennyi – mennyi is – idő után.
  Kevés.

  A kerti követ nem adom,
  nem engedem
  – ajándékozásban konzervatív vagyok –,
  az ágyat sem, nem fetrengtünk benne eleget.

  Nem adok semmit, ami az enyém,
  lányt, asszonyt sem, téged se adlak,
  itt maradsz.

  Azt vidd,
  ami fölösleges.

  Mit vinnél magaddal belőlem,
  miközben jössz, jössz errefelé?
  Például ma, kétezer-tíz június tizenegyedikén este Fricivel?
  Mit, ami idegen bennem,
  mit, hogy benned az legyen?
  (Idegen).

  Mondd, mit vinnél magaddal abból,
  ami bennem fölösleges?
 Nem ballada, nem fabula, nem táncos

  Illa berek, nádak, erek,
  mit kavarok, mért keverek?
  Itt a gyerek, ott gyakok,
  kavarok még, na mit kapok?

  Na vajon mit, kit kapok meg,
  ki az, aki velem megég?
  Most kapom meg, most, magát!

  Képed, mérged, részed is van,
  ha nem keversz, majd azt kapod,
  részedet viszed, te vén,
  ki szenved érted, meglakol.

  Megkaptad már, most vigyed!
  Vidd, hord el a beledet!
  Azt kapod, aki megkever!

 Ajánlás
 1.  Hercegnő! Egy órája írom neked,
  tele van magammal a cipőm.
  Ha nem írom, fel sem ébredek,
  nem lenne, nincs emlékeztető.

 2.  Nincs, aki emlékeztessen magadra,
  ha nem vagyok éber és szerelmes,
  hercegnőm! nem megyek Szegedre,
  csiklóddal, nem engedem, ne rajtam szörfölj!

 3.  Nem vagyok kíváncsi, flörtölj, és láss,
  Hercegasszony vagy, nem macskám, nem kutyám,
  ha megnyílna köztem és köztem a résed,
  nem haboznék, működtethednéd a ketyerémet.

 4.  Lilla! Én ezt már nem bírom tovább,
  rég meggyőzött hágó tevéd.
  Ki tudja, kit s mit találsz, ez a vég,
  tedd azt, amit már megtevél.