Cselényi László – A képzelet aritmiái, avagy Aki e verseket mind ellenírta*
Föld föld
Föld föld az óriás föld kifeküdt a puffancs-képű nap alá
hegyekké dagadt bárgyún élvezi ez a föld ez a nap
Fagyöngy-karéjban hetvenhét szilánk-fos így figyelik a megrepedt hajón
fagyöngy-páncélja ráhasalt a napra
Ne még ne még az ujjai hegyéből nyárssá hasadt földem
soha nem tudtak végképp megszületni
soha nem tudtak végkép eltemetni
Ujja hegyéből nyárssá sült a nyársnak
a sárga földben spárga-kígyók szárnya
Elege volt a földnek elege volt a napnak
a hanyatt feküdt ágyak között lábak ágaskodnak
a hasra feküdt ágyak között vágyak ugatnak
Föld föld vak óriás föld ujja hegyéből kifeküdt a napra
élvezd csak élvezd sárga soha-kéked ujjam hegyéből főzött estebéded
Szárnya se volt a zöldnek lángja se volt a földnek
Hát írtalak reggeltől estig ujjam begyéből nyársald kova-földem
Füvek sövénye
Füvek sövénye: akasztófa-lift
csípő-szalonna: párna-ekrazit
Fedezék-szalon ércteli felhő
lámpa-szodoma sugár-csalán
Hasáb temporaire katalán görcsbe
rántott orgona kőszívű körte
sompolyog alatta deli felhő
szodoma-csömör bugyor-teli
Akasztófa-ernyő felleg-zárda
inka-ingatag darázs-gyönyör
görögdinnye-sarc fenekén görcsbe
kőszívű salak sovány szavak
Görbe lift a fene kéje
görbe gömb e föld kirántott körte
burgonya-guba suba-szalámi
söpörte eleget söpörje már más is
Szerette volna
Szerette volna ha lehetne
ha a csillag benne dér
kifeszítve a vetületre
munkálkodik a szél
Szerette lomha kiagyalna Párna-könnye
óranyerge gesztenye szerkezete volna is
háromszor kivetületve láncreakciókat szülne
lemezeket ellene roppanása hó-bilincs
Szemüreg-pióca-sakkja
akna-dobra libbenő
kinek kedve kilakolna
borda-korca keszkenő