Markó Béla – A legfőbb hatósághoz

Mint apró szürke kamerák,
verebek forognak az ágakon,
zümmögő méhek rögzítik lépéseimet,
azt mondják, mindent tudsz rólam,

nem akarom, hogy vigyázz reám, Istenem!
Bekameráztad az életemet,
nem akarom, hogy lásd, amit teszek.
Röpködnek körülöttem besúgóid,
angyalaid nap mint nap jegyzetelnek
már az Édenkert óta,
Ádám és Éva szexbotránya
máig izgalomba hozza teremtményeidet,
hol vannak mikrochipjeid?
Melyik hangyádban törik recsegve-ropogva
darabokra a szerkezet, ha rátaposok?
Borzolódik a margaréta puha bársonya,
mint a szivacsba burkolt mikrofonok,
ne figyelj engem!
Ne nézz, ne hallgass!
Soha nem vagyok egyedül,
mindig velem vagy,
elküldted hozzám egyetlen fiadat,
hogy kilesse bűneimet?
Szemek csillognak mindenütt,
parányi antennák fénylenek,
darazsak fullánkja, sündisznók tüskéje
éjjel-nappal remeg,
miért nem bízol bennem,
miért nem hagysz magamra,
miért figyeltetsz,
miért vagy ott, amikor behúzzuk a függönyt
és kiáltozva egymásnak esünk?
És ott vagy-e valóban?
A ribiszkebokor áramkörei parázslanak,
áttetsző harmatcseppek szikráznak körös-körül,
vibrál a menny, akár egy mindig nyitva tartott
számítógép képernyője,
egyre erősebben hallatszik
a kódolt tücsökcirpelés,
mindenki közvetít feléd,
mindenki lehallgat mindenkit,
mindenki emlékezik
s kínálgatja neked agysejtjeit,
hogy hátha megőrzöd halhatatlanul,
mennyi alantas szándék,
az öröklét sunyi reménye,
a mindennapos árulás,
majd végül a biztos rothadás,
a roncsolt mikrofonállványként
széthulló gerincoszlopok,
a finom csapágyként elguruló csigolyák,
miért nem hagysz magunkra?
Miért figyelem én is annak az arcát,
akit szeretek?
Miért néz ő is nyöszörögve engem?
Mióta vettél nyilvántartásba?
Mióta nyitottál dossziét rólam?
Járnak-kelnek, csattognak, csivitelnek,
kakukkolnak, huhognak, dudorásznak, röfögnek,
vijjognak, surrognak, lámpáznak,
sírnak, nevetnek mindenütt,
kilesnek mindent, hiába oltom le a villanyt,
hiába űzöm el őket,
mert rögtön beindulnak zajtalanul
a pókok, a csótányok, az egerek,
infravörös távcsővel
kísérsz engem, hova rejtőzzem?
Ne figyeltess, Uram!
Ne félts!
Engedd, hogy hozzáférjek jegyzőkönyveidhez,
engedd, hogy megtudjam,
mit is követtem el,
amiért meg kell halnom!