Szemlélődés – válogatás az elmúlt hetek irodalmi híreiből (november–december)

írófesztivál  vagy zenei tehetségkutató?
November 18-án Érsekújvárott zajlott a Szlovákiai Magyar Írók Társasága VI. Őszi Írófesztiválja, amelynek keretén belül átadták az SZMÍT Arany Opus Díját. Az Arany Opus jeligés pályázatára beküldött huszonhét pályamű közül, ahogy 2010-ben, úgy idén is Fellinger Károly verse bizonyult a legkiemelkedőbbnek a Tőzsér Árpád – Duba Gyula – Tóth László összetételű zsűri döntése szerint.

A díj-átadó gálán az SZMÍT mellett nemrég alakult Fiatal Írók Köre tagjai zenélgettek maroknyi közönség előtt az érsekújvári művelődési ház színháztermében, amatőr zenei tehetségkutató vetélkedővé hangolva át a rendezvényt. A díjátadót, közelebb-ről nem ismertetett okokból, az SZMÍT vezetőségének egyetlen tagja, Juhász R. József tisztelte meg jelenlétével, s azon sem a választmány további tagjai, sem a társaság elnöke, sem a pályázat értékelő- bizottságának tagjai nem jelentek meg, és a társaság tagságából sem vettek részt rajta ötnél többen.

Mészöly a vásznon

A film ezúttal magáról a Szerzőről szól. November 24-én a budapesti Kino moziban mutatták be Dér Asia és Gerőcs Péter Privát Mészöly című dokumentumfilmjét Mészöly Miklósról. A tíz éve elhunyt íróról szóló film megpróbálja megfejteni a Mészöly-titkot. Gerőcs Péter prózaíró  úgy  nyilatkozott a prae.hu-nak
a filmkészítés motivációiról, sok éve zavarja őt ez az életmű. „Zavar, hogy ott van, ahol, hogy úgy van ott, ahogy, és persze zavarnak a szövegek” – mondta Gerőcs. A filmben alkotótársak, ismerősök vallomásai  alapján  állnak össze  egy  Mészöly-kép

Kulcsár Szabó Ernő: A saját idegensége. In A fordítás és az intertextualitás alakzatai, i. m.
László Erika: Az Orpheusz-szonettek magyar fordításai. Irodalmi Szemle, 2010. 3. sz., 25–36. 
Senn, Fritz: Joyce’s Dislocutions. Essays on Reading as Translation. The Johns Hopkins University Press, 1984.
Szegedy-Maszák Mihály: Fordítás és kánon. In A fordítás és az intertextualitás alakzatai, i. m.
Szolláth Dávid: Leletmentés. Válogatott szentkuhyzmusok az Ulysses szövegében  Alföld, 2010. szeptember, 9. sz.
mozaikjai. Néhány jellemzés a filmből: „volt benne valami fiús báj, nem volt bá-csis, nem volt nehézkes” (Nádas Péter); „nem apafigura” (Esterházy Péter); „szabad volt, szabad volt a tárgyválasztása” (Krasznahorkai László); „egy olyan kő volt, amit nem lehetett elmozdítani” (Pályi András); „személytelen személyiség volt” (Szigeti László).

Nagy díj A kis kavicsnak

Lovas Ildikó A kis kavics (Kalligram, 2010) című regénye kapta 2011-ben a negyedik Rotary Irodalmi Díjat Magyaror-szágon. A díjat titkos zsűri ítéli oda egy, a korábbi évben – könyvhéttől könyvhétig – megjelent eredeti szépirodalmi alkotásnak. Lovas Ildikó regénye nem találkozott egyhangúan pozitív kritikával, az ÉS-kvartett 2011. április 27-én például a negyvenből csak tizenöt pontot adott a könyvre, ami a kvartett akkor hároméves története negatív rekordjának számított.

Újrafenve

November 26-án hosszabb szünet után újraindult az Új Szó zsurnálkritikai rovata, a Penge. Az egyetlen zsurnálkritikai rovat, amely szlovákiai magyar lapban jelenik meg, korábban olyan szerzők írásait hozta, mint Németh Zoltán, Csehy Zoltán, Radics Viktória, Zólya Andrea Csilla, Csanda Gábor. Ezúttal Nagy Csilla, a Palócföld szerkesztője vette át a stafétabotot, s első írásában a Szlovákiai magyar szép irodalom 2011 című antológiát vette górcső alá, feltéve a kérdést: van-e valódi koncepciója a Szlovákiai Magyar Írók Társasága antológiasorozatának azon kívül, hogy afféle szlovákiai magyar irodalmi arcképcsarnokként funkcionál. Nagy Csilla rámutat néhány „vakfoltra” a kötettel kapcsolatban, amelyek megkérdőjelezhetik annak mérvadó voltát.

A harmadik Carver

A Magvető korábbi ígéretének megfelelően még a 2011-es karácsonyi könyvpiacra megjelentette a sorrendben a harmadikat a 2010-ben indított Raymond Carver-sorozatából. A Kezdők és a Befognád, ha szépen kérlek? után most már a Katedrális című kötet is olvasható magyarul. Épp a Katedrális az a kötet, amelyet a carveri életmű csúcsaként szoktak emlegetni. A tizenkét szöveget tartalmazó kötet eredetije 1984-ben jelent meg. Ezt a kötetet már csak egy befejezetlen elbeszélésgyűjtemény, az 1988-as Elephant követte, Carver ugyanis 1988-ban, ötvenévesen elhunyt.

(Nem) tánctanfolyam

Kemény István, aki épp 2011-ben töltötte be ötvenedik életévét, megjelentette gyűjteményes verseskötetét a Magvetőnél, Állástalan táncosnő. Összegyűjtött versek 1980–2006 címmel. A kötetről az ÉS november 18-i számában kritikát közlő Margócsy István szerint Kemény „nagy trükkje alighanem az volt, hogy miközben a legmindennapibb nyelvhasználat szintaxisát prezentálta, a legváratlanabb pillanatokban is olyan szemantikai váltásokat tudott hozni, melyek teljesen fel-dúlták nyelvének elvárt vagy feltételezett egyszerűségét”. Poós Zoltán a kultúra.hu-n azt írja a Kemény-kötet kapcsán, hogy „még a kevésbé fontos versekben is olyan erős sorok vannak, mint egy lórúgás” (Tánc a sötétben, november 25.).
(szalzo)

Kegyelet
December 3-án, életének 47. évében tragikus hirtelenséggel elhunyt M. CSEPÉCZ SZILVIA költő, író, újságíró. Három évtizeddel ezelőtt tűnt fel a Nő című hetilap diákalkotói pályázatán, majd csatlakozott a pályakezdő írók, Érsekújvárban elindult mozgalmához, az Iródiához, s verseit megtaláljuk bemutatkozó antológiájukban, az 1986-os Próbaútban is. Ezt követően még két verseskötete jelent meg, a Történések küszöbén 1990-ben, amelyért Madách-nívódíjat, illetve a Magház 2001-ben, amelyért Madách-díjat kapott, s Egyszerű viselet (2004) címmel regénye is napvilágot látott. Népszerű volt a gyermekek körében is: Kicsi, kisebb, legkisebb című meseregénye két kiadásban is megjelent, s 1997-ben az év legjobb szlovákiai gyermekkönyveként elnyerte az IBBY Díjat. További meseregényei a Hess-hegy titka és a fapapucsok (2002) és a Királylány a kukában (2009), gyermekverseit Az ajtón túl (1994) címmel adták ki, ezenkívül tucatnyi leporellót is megjelentetett. A most lezárult év, 2011 szeptemberében képességeihez, érdeklődéséhez méltó feladatot kapott: az ő főszerkesztésével indult leg-újabb diáklapunk, a Mizujs?, melynek azonban – váratlan halála miatt – csak első három száma viselheti a keze nyomát. Méltányolt s gyakori szerzője volt az Irodalmi Szemlének is, ez évi májusi számunkban legújabb, Mazúr titkos történetei címen tervezett meséjéből közöltünk egy fejezetet, októberben pedig Macerák a gyermek(b)irodalomban címmel a gyermekirodalommal és terjesztésével, a gyermek irodalmi nevelésével, valamint olvasói szokásainak változásaival kapcsolatos tűnődéseit, tapasztalatait foglalta össze kitűnő esszében.

Évforduló
125 éve született SAS ANDOR (Singer; Budapest, 1887. január 22. – Pozsony, 1962. augusztus 23.) történész, irodalomtörténész. – Januárban ünnepeljük SZIKLAY LÁSZLÓ (Kassa, 1912. január 9. – Budapest, 1987. június 15.) irodalom- és kapcsolattörténész születési centenáriumát. – 90 éve született FARKAS JENŐ (Szenc, 1922. január 18. – Albár, 1979. szeptember 18.) költő, műfordító. – 80 éve született OZSVALD ÁRPÁD (Nemesoroszi, 1932. január 28. – Pozsony, 2003. június 15.) költő, műfordító, szerkesztő, műgyűjtő. – 60 éve hunyt el BARANYAY JÓZSEF (Kamocsa, 1876. szeptember 6. – Komárom, 1952. január 20.) művelődéstörténész, helytörténész, hírlapíró, szerkesztő. – 50 éve halt meg KOMÁROMI RESSL JÁNOS (Komárom, 1924. július 13. – Komárom, 1962. január 3.) író, illetve BENYOVSZKY KÁROLY (Pozsony, 1886. júliusa 4. – Bad Ischl [Ausztria] 1962. január 6.) művelődés- és színháztörténész, hírlapíró, író. – 25 éve halott LÓSKA LAJOS (Kassa, 1917. szeptember 28. – Losonc, 1987. január 16.) író. – Tíz éve halt meg PETRŐCI BÁLINT (Popoff Cvetanov Borisz; Kolozsvár, 1924. szeptember 1. – Pozsony, 2002. január 31.) író és DUSZA ISTVÁN (Özörény, 1951. április 12. – Pozsony, 2002. január 9.) kritikus, színikritikus, író. 

Köszöntő
65 éve született CÚTH JÁNOS (Búcs, 1947. január 1.) író. Gratulálunk!