Markó Béla: Egy érzelem körülírása; Tér (versek)

Egy érzelem körülírása

Egyáltalán nem könnyű, persze, egy év múlva ismét
belépni ugyanoda, mert közben már kényelmesen

berendezkedett másvalaki, még akkor is, ha tényleg
zökkenőmentesen, sőt, közös akarattal
zajlott az átadás-átvétel, de mégis
mintha egyszerre csak egy másik lélek
töltené ki a csont, hús, bőr változatlan
üregeit, benyomul az ajtók és ablakok közé,
mint forró víz a rózsaszín szivacsba,
úgy adódott, hogy nem jártam erre azóta,
igen, valami kényelmetlen kirekesztettséget
érezni ilyenkor, de némi megkönnyebbülést is talán,
el kell fogadnom, hogy át kellett gyúrni, ami átgyúrható,
mert az ajtó, az ablak, a falak nem változtak,
de ezek csak homályos arcvonások, legfennebb
nekem mondanak még valamit, viszont a tárgyalóasztal
és körülötte a székek, arrébb a kényelmes fotelek,
az alacsony dohányzóasztalka, az íróasztal, a számítógép,
az íróeszközök, és természetesen a falon a képek,
kicserélődött minden, de ismétlem, ez így van rendjén,
nem érdemes a folytonosságra gondolni, és nekem is
sokkal egyszerűbb ezt elviselni, nyugodtan
körbejárok, nézegetem az apró emléktárgyakat,
nyilván azok sem az én emlékeim, aztán a
könyvszekrény melletti sarokban mégiscsak észreveszem
a meghúzódó oleandert, ugyanazok a fényes levelek,
ugyanaz a finom remegés a szinte nem is érzékelhető
huzatban: hát mit keresel itt, te büdös kurva!

Tér

Már megint bementünk egy egyirányú utcába,
ahonnan nem tudunk majd visszatérni,
miközben új meg új kapualjak előtt kanyargunk,
színes napernyők integetnek,
és visszatolatni sem lehet,
hiszen jönnek mögöttünk mások,
nyilvánvaló, hogy nehéz döntést hoztunk ismét,
és újabb érzelmeket vállaltunk magunkra,
igaz, most csak egy kiskutyával,
látszólag nem annyira súlyos ez,
mint amikor egymásba szerettünk,
vagy amikor gyermeket csináltunk,
hogyan is mondhatnám ezt másképpen?
amióta az eszemet tudom,
az egyik egyirányú utcából
befordulok a másik egyirányú utcába,
és soha nem tanulok semmit,
nem lehet egy szerelemből kihátrálni,
s nem lehet egy kiskutya szeretetéből sem
csak úgy hátramenetben kijönni,
és állomásozni is tilos,
megállni sem szabad,
amíg ki nem jutunk
egy könyörtelen, forró,
verőfényes térre.

Ifj. Kurtág György (1954) zeneszerző, zenepedagógus (Franciaország)