Magolcsay Nagy Gábor: Holdkór (vers)

„Ne még! Ne jöjjön el még most az
éjjele. A képernyőre árnyékot bocsát a feszültség-
kímélő. A Virrasztás Hegyén, amíg a Nap kél,
hogy elbírja a terhet, amit az éjszaka jelentene.” (Borbély Szilárd: Az Éjszakához)

sötétség fodrában kozmikus tojás
a gyász helyén sejttámasztó tánc
emelkedik jövőpatakból fénypatakból
a fölvágott nyelv alól kihullott éneket keresem
sötétben kuporgó koldusszavak otthona lehet-e ember
idő zarándoka lehet-e más mint a kőből született
a vas-kén világból érkező
miként az ébredés selyemútja földkörök missziója
a halál enyém     én titkom én jogom
én sajátos modulációm a megvakított remény felé
a levágott emberfejekbe zárt szobák ajtaja felé
indulok hogy felkeressem utolsó szavam
amelyben őrült vagyok amelyben kőtáblák könnye
vagyok a tévedés a kitérés előkelő kérdések derivátuma
vesztembe temetett lélegzet a sötétség
fodrában krisztustojás