Géczi János: Szociofotók / … februárban.; … legyőzött.; … számára. (versek)

… februárban.

Kezdtem volna azzal valamit is,
aki szerelemnek mondja, ami legtöbbször üzekedés?
Úgy szégyelli, hogy az, mint én ifjúként a neurózist,
amely magához ölelt akármelyik gyorsliftben.
Fel-le jár benne a váltóláz,
mellen ragadja bármely
misztikus szívfájdalom,
ahogyan hajnalonta a rózsahalomban
a harmattól eláztatott fiolaforma madarat,
amelynek a neve van hol fülemüle,
s telve a lélek illatos folyadékával.
Dörzsöli magáról a gyufamérget,
lángra nehogy kapjon,
ha meglát egy izmos testdarabot
s fulladozik a gyorsaságtól.
Az érzelmei fojtják meg,
miként az izzó méz a torkot.
A légy szédülten kerülgeti a fénytől édes lámpát.
Meghúzódik benne több barát
és még számos rosszakaró. Olykor úgy viselkedik,
mint kinek joga adódik hozzám,
máskor azt tapasztalom, kivet magából,
a jogbitorlót. A maszkjai nem,
de az érdekelt, ahogyan zsibongva hurcolja
magán, ő a másik.
Követeli a figyelmemet,
tavasz a februárban.

legyőzött.

Valójában nincs sok amiről
ne beszélhettem volna.
Így amiről végül is szóltam,
az alig valami.
Nem a tévedéseim, a vétkeim, a szégyeneim,
a szenvedélyeim tartanak foglyukul,
az a nyomorúságos öröm,
amely miatt jó
mégis lenni,
s melyekből akkora tarka virágcsokor köthető,
hogy elegendő a stadion ünnepelőinek
köszönteni a bevonulót,
azt, aki, bevallom, legyőzött.

… számára.

Hogyan tudnád megérteni a reggeli levegő nélkül e verset,
hogy ne törlődjön ki belőle a cseppnyi hideggel elvegyülő fény,
s ne feledné az új szöveg a régit, azáltal, hogy szótól szóig jut a szemed,
a mondatokból kiolvasván azt az értelmet, amelyet kínálsz számára.