Nyerges Gábor Ádám: A mosoly országa; Fejlemények; megnyugvásképp

A mosoly országa

Nem mondod, s nem emlékszünk rá,
még épp csak megtörtént, de már nem emlékszünk rá,
meg sem történt, hogy is emlékeznénk
arra, amit, ha mondanál, nehezményeznénk,
mert elegünk van a panaszkultúrából,
a nyavalygásból, hogy itt senkinek semmi sem elég jó.

Mondd hát, mégis mi bajod van akkor,
mondd csak el, mert nem emlékszünk rá, hogy itt bármi
rosszul menne, legalább veled kapcsolatban,
mi tényleg, őszintén nem emlékszünk, hogy
bárki adott volna bármi okot arra, hogy holmi
bánatod legyen, például, hogy volt valami bánatod, s mi

esetleg nem emlékeznénk rá, ilyen, most
határozottan úgy emlékszünk, nem volt, mert jó a memóriánk.
És még ilyen jó memóriával sem emlékszünk,
hát akkor bizonyosan nem is lehetett semmi
baj, semmi bánat, pedig ok lenne rá bőven,
csak ugye akadnak, akik nem nyafognak minden kis gond miatt.

S ha te emlékszel rá, ha megjegyezted,
amit mi nem, ha ilyen kicsinyes módon jó a memóriád,
ha azért neheztelsz, mert mi meg nem
emlékszünk rá, hogy mire kéne szerinted,
hát tedd a szívedre a kezed, s mondd, merd
azt mondani, hogy az a bajod, hogy mi ennél nagyvonalúbbak

vagyunk. Itt rengeteg a gond, részben talán
azért sem emlékszünk rá, hogy épp veled konkrétan mikor
mi történt, valamint nem is említetted, hát
úgy meg hogy emlékeznénk rá. Főleg, mikor
itt annyi a baj, annyi bánat ér minket, csak
mi legalább nem panaszoljuk el, legfeljebb nem emlékszünk

rá, hogy eközben meg neked mi bajod.
De minden bú és bánat, szerencsétlenség közepette mi azért
elégedettek és boldogok vagyunk, sikeresek,
látod, talán ez a baj, mármint veled, nem is az,
hogy mi nem emlékszünk rá, hogy szerinted
mi a baj. A sikerhez és a boldogsághoz eleve sikeresen és

boldogan kell hozzáállni. Mi inkább
sikereinknek örülünk, nem a problémák felett sopánkodunk,
ezért, úgy tűnik, ezért nem emlékszünk rá,
hogy téged most már megint mi miatt is
kéne sajnálni, legfeljebb azért, mert nem
mindenki sajátja, igaz, önhibájából, a pozitív hozzáállás.

De ne haragudj, kérünk, még véletlenül
sem szeretnénk érzéketlennek tűnni, így most akkor, tessék,
ünnepélyesen megkérdezzük, hogy mégis
mi a franc bajod van, mert, bevalljuk, mi
most így hirtelen nem emlékszünk rá, de
figyelünk, csupa fül vagyunk, osztozunk bánatodban, pont
mintha csak emlékeznénk rád.

Fejlemények

Egy darabig majd még titkon gondol rá,
hogy anno művész akart lenni,
de végül inkább elméletet tanult,
mert, mint mindenkit, őt is érték visszautasítások,
és közben, nem mellesleg lett szakmája is.

Egy darabig két szerelmet is tartott,
de, biztos ami biztos, csak az egyikkel feküdt le,
aztán jóformán mindenki mindenkit visszautasított,
ő meg azzal maradt,
amelyiknek ez nem volt gond.

És egy darabig még keresni fogják a régi telefonján is
régi ismerősök, régebbi dolgok folyományaképp,
a hívást nem utasítja vissza,
ahogy a baráti érdeklődést sem,
de az egykor közös dolgokból már nem kér.

Egy darabig persze még figyelemmel kíséri majd
a tudományos fejleményeket,
hogy ne mindig csak a gyerekvállalás
lehetőségének változóit számolja,
pénzt, naptárt, éveket.

És egy darabig még nem felejti el
azokat, akik egy ideje már nem keresik a régi vonalon,
csak, mint egy megunt anekdotát,
legyintve említik egyre ritkábban,
ha a neve épp fölmerül.

Egy darabig majd még titkon persze eszébe jut
időről időre, hogy most még visszafordulhatna,
hogy még beleolvashatná magát az aktuális művészetbe,
még épp tudomása van nagy vonalakban
a tudomány új csapásirányairól,

és egy darabig persze még neki is meglesznek
az általa már jó ideje nem tárcsázott,
egyre régebbi ismerősök egyre régebbi,
talán már meg is változott telefonszámai.
De ugye a félelem. Meg a visszautasítás.

megnyugvásképp

verskezdést már egy suta mondat
szűk cipőt a lábad
téglarészt találat
(problémáink megsokasodnak)
és lustán jóllakva feszengve
eltömít a bánat
megnyugvásképp juthat eszembe
már nappal pár éjjeli részlet
(mint reménysugár)
melyben én csupán
udvarlásként megcsöcsörészlek
(bár elég sután)
attól tartok, bármit üzenne
vészjelzésként tegnapi hangom
meg se hallanám
hajnaltájt vagy (állok a gangon)
este van talán