András László: Irodalom és módosítható tudat I. / Fenn
Natasha Barova felvétele
Néhány nap múlva ismét elment Kapernaumba, és elterjedt a híre, hogy otthon van. 2Erre olyan sokan gyűltek össze, hogy még az ajtó előtt sem volt hely; ő pedig hirdette nekik az igét. 3Oda akartak hozzá menni egy bénával, akit négyen vittek. 4Mivel a sokaság miatt nem fértek a közelébe, megbontották annak a háznak a tetejét, ahol ő volt, és nyílást vágva leeresztették az ágyat, amelyen a béna feküdt.”(Mk 2, 1-5)
Kánában bebasztunk. Még nem
józanodtunk ki egészen. Emlékszem,
egyszer felfeszítettünk valami tetőt,
hogy leeresszünk egy bénát. De ez
pár évvel később történt, Kafarnaumban,
ha jól emlékszem. Valahogy odakeveredtünk.
Nagy volt a ricsaj. Közelebb mentünk.
Kurva meleg volt. Olvadtak a testek
Mint égő házban szobrokról a festék.
Ráhurkoltuk az embert az ágyra,
és lebocsátottuk a sötétbe. Aztán
már csak a szemét láttam. A félelmet
benne. A mi szemünk káprázott.
„Nyugi, meg tudjuk csinálni”
– biztatta egyikünk. Ahogy tehetetlen
teste ingott az ereszkedő kötélen,
úgy tűnt, mintha bólintott volna.
Lent a szobában mozogtak páran,
az egyik szitkozódott – talán a házigazda –,
egy másik szólt: „Egy kicsit magasabbra,
beakadt! Most jó. Jöhet, csak lassan!”
Egy harmadik felnézett. Nekitámasztotta
pillantását az égnek valahol mögöttünk,
aztán megkérdezte, honnan jöttünk.
„A kocsmából” – mondtam. Ti bólogattatok,
ők meg csak szótlanul néztek minket.
Az izzadság csöpögött arcunkról a sötétbe,
ahonnan világított az a két tekintet.
Aztán elfordultak. Fogalmam sincs,
hogyan kecmeregtünk le arról a tetőről.
András László (1966, Budapest)
Író. 2010-ben jelent meg az Egy medvekutató feljegyzései című regénye, 2016-ban Világos indul című verseskönyve, 2018-ban Rasszista utazások című novelláskötete.