Télffy Ármin: Még egyszer egy vadnyugat; Centauri megmutatja magát

Még egyszer egy vadnyugat

Megint irány egy vadnyugat,
magára húz a láthatár.
Szabálytalan minden szabály,
hiába keres az utad.

Firkálj szépen a semmibe,
az élet vad határvidék!
Feledésre valló igék,
szent vágta vár mindenkire.

Utolsó párbajok kora,
mikor magaddal szemben állsz.
„Mi legyen vele, Frank?” Soha

nem vegyültél, és most kiválsz.
Légy a példaképem! Tova
vágtató szombat esti láz.

Centauri megmutatja magát

Ahogyan Iggy meg Tom a Kávé s
cigiben, szívom és kortyolom.
Nagy ólként visszhangzó alkonyon
szépen zár be a sarki ÁFÉSZ.

Szent csirkéket kerget az idő.
Mindjárt nyit a Bábeli Könyvtár.
Lomposan fityegek, ha nem vár,
de régen nem izgat, hogy ki ő.

Ma? Tegnap óta? Egy ideje?
Kizár az éj. Olvassunk tovább,
míg ránk lottyad a lét feneke!

Nem vénnek való vidék, nomád
neók lakják. Szavak mestere
a csönd felé fordítja lovát.