N. Tóth Anikó: Ragyogok. Tanárnő kérem.

Marko Slavkovic felvétele

Amióta meleg fátyolosítást kapott az elővilágosított hajam, határozottan jobb a közérzetem. Mintha a nap simogatná külön minden hajszálamat. Ködös őszi reggeleken különösen érvényes ez. A tanterembe természetes fényt viszek, szemlátomást felélénkül a figyelem. A lányok egész egyszerűen nem tudnak betelni vele(m), tincstanulmányokat folytatnak az óra jelentős részében. Saját fejükre képzelik ezt a remek rezes árnyalatot, mit sem törődve azzal, illik-e az arcbőrük vagy a szemük színéhez. Mert az enyémhez természetesen tökéletesen passzol, nemhiába egyeztettem hosszasan a fodrászommal. Az aszimmetrikus pixie frizurám hosszabb oldala ráadásul rendkívüli szabadságot ad, hiszen variálhatom hullámosítással vagy fonással. Egyszóval akár mindennap a meglepetés erejével nyűgözhetem le a nyiladozó nőiségükben mintákat kereső nyugtalan tiniket. A fiúkra leginkább a vagány széles választékom tesz drámai hatást: le sem tudják venni a szemüket rólam. Úgy jegyzetelnek, hogy nem néznek a füzetükbe, azt sem érzékelik, ha kifut a tolluk a papírról a pad generációk által szorgalmasan koptatott felületére. A tábla előtt, majd a padok között úgy tervezem meg az útvonalat, hogy mindenki hozzáférjen a hajam látványához minden oldalról. Az átmenetes felnyírás a tarkómon minduntalan ámulatba ejti a szemlélőket. Nincs gondom a fegyelmezéssel. Persze nem csupán a frizurám a csodálat tárgya. Van mit bámulni az arcomon is. Mindig makulátlan a bőrképem. Nem véletlenül, hiszen kizárólag kiváló minőségű színezett hidratálót vagy természetes fedésű alapozót használok, amit ásványi púderrel fixálok, melynek finom gyöngyházfényű textúráját jól kiegészíti a hab állagú pír. Sokat bíbelődök a szemfestéssel is. Gondosan kiválasztom a szemhéjfesték árnyalatait. Felviszem, felsatírozom. A tusvonal színéről és formájáról reggeli hangulatom, az öltözékem vagy a rám váró napi események (pl. óráim száma, tananyagtartalom) szerint döntök. Kedvelem a cicaszemesre húzott bársonyos, szemeket kinyitó, pillákat sűrűbbnek mutató vonalat. Van, hogy a hódító tekintet érdekében fekete ceruza helyett meseszép burgundi szemhéjpúderrel rajzolom meg. Olykor dupla vonalat vetek be, amit úgy alakítok, hogy a vége villásan kettényílik. Ha izgalmas keretet akarok adni a szememnek, sötétkék vonalat indítok a belső szemzugból, ami a külsőben folytatódik lendületesen. Előfordul, hogy a tökéletesen megkomponált, klasszikus cicaszem fekete tusvonala fölé húzok egy vékony, színes, például orgonalila vonalat. Szerencsés vagyok a hosszú pilláimmal, de a mély színű, gazdag árnyalatú, sokpigmentes spirálok segítségével még hangsúlyosabbá tehetem őket. A szemöldökömmel nem kell foglalkoznom: tökéletesre sikerült a tetoválás. Na és a szám! Mivel ez a munkaeszközöm, alapos ápolást igényel.

A hyaluronsavas ajakfeltöltésnek köszönhetően élettel teli, természetesen telt ajkakkal büszkélkedhetek, öröm felvinni rájuk bármilyen rúzst (kedvencem az ombré), kényeztetni őket bársonyos szájceruzával, ragyogásfokozó szájfénnyel. A reggeli toalettnél tükör előtt próbálom az aktuális napi kulcsszavakat, ellenőrzöm az előnyös szájtartást, az akkurátusan kiválasztott rúzs hatását az egyes hangok formálására. Az annyira nem fontos, mit mondok, inkább az számít, hogyan mondom. A szájmozgásom, a mesterien rúzsozott ajkak vizuális élménye kedvezően befolyásolja a diákok fantáziafejlődését. A munkám értelemszerűen megköveteli, hogy törődjek a külsőmmel. Tudatában vagyok annak, hogy a ruha teszi az embert. Ebből következően ruhatáramat folyamatosan bővítem, átrendezem, újragondolom az aktuális divatnak nagy odaadással megfelelve. Szánalmasnak tartom azokat a kolléganőket, akik három-négy szezonon át sem átallják ugyanazt a két-három ruhadarabot viselni, amit eleve turkálóban szereztek be, egyetlen vacak cipőben vészelnek át több tanévet, és szívesen fogadják tehetősebb barátnőjük nagylelkűen ajándékozott megunt cuccait. Az én gardróbom márkás egyedi darabokból áll. Hajlandó vagyok nagy összegeket áldozni rájuk, miért is sajnálnám magamtól ezt a gyönyörűséget? Legfeljebb háromhetente veszek elő egy-egy szoknyát, blúzt, ruhát vagy nadrágot, de sosem kombinálom egyformán. Harisnyáim legendásak, bokám szép ívét, vádlim finoman kidolgozott izmait szenzációsan kiemelik. A rafináltan összeállított szettek azt a benyomást keltik, hogy naponta új ruhám van. Bátran váltogatom a klaszszikus, a lezser, a minimalista stílust, sőt nem riadok vissza időnként a maszkulintól sem. Igazából minden fazon és szín jól áll, hiszen testem szinte hibátlan, hála a nyári szünetekben tisztítókúrának álcázott kemény fogyózásnak, valamint az elektrostimulációs alakformálásnak és a zsírgyalunak. Mindig elégedett vagyok, ha a hálószobámban ravaszul felállított tükrökbe nézek. A kiegészítők a mániám: fülbevalók, nyak- és bokaláncok, karperecek, gyűrűk gazdag választéka áll rendelkezésemre a pipereasztalom mellé állított szekrénykében az igényesebb bizsutól az igazgyöngyön át a drágaköves ékszerekig. Imádom a kendőket, öveket, retikülöket, sapkákat, sálakat, turbánokat, kesztyűket. Napszemüvegből komoly gyűjteményem van. Gondot fordítok értelemszerűen a körmeimre is: a műkörmösöm nem győzi kielégíteni a bizarr kívánságaimat, miközben mindent kipróbálok a géllakktól a porcelán műkörömig, a francia körömmintáktól a beépített díszítésekig, bátran bevállalva a legvadabb árnyalatokat is. Természetesen részletekbe menően megtervezem a színek és formák összhatását. Tudok bánni magammal, ezt az elismerő vagy éppen irigykedő pillantások intenzitásából tudom mérni az utcán, a hentesnél, a bankban, a gyógyszertárban, a kávézóban, a folyosón és persze a tanteremben. A tanáriban velem szemben ülő kolléganővel tudok leginkább szót érteni. A többiek a szupermarket hétvégi akcióiról, jelentéktelen személyek botrányos válásáról, az időjárásról, a bugyuta tévésorozatokról cseverésznek szünetekben, lázba hozzák egymást főzési sikereikkel, szorgalmasan cserélgetik a recepteket, csorgatják a nyálukat, különösen hétvége közeledtével. Mindezt elengedjük a fülünk mellett, bár néha elég nehéz, mert mindenki egyszerre beszél meglehetős ricsajt okozva. A mi témáink sokkal izgalmasabbak: megvitatjuk a gyümölcssavas talphámlasztás előnyeit, a villanófényes szőrtelenítés szükségességét, a mikrofókuszált ultrahangos bőrfiatalítás eredményességét (bár ez engem egyelőre nem fenyeget), az őssejtes-lézeres arckezelés jótékony hatását, az aromaterápiás testtekercselés szépségszalonokként különböző árát, valamint a szemhéjtetoválás kockázatait. Beavatjuk egymást a parfümök titkos világába, hiszen tudjuk, hogy a nőnek, aki nem használ parfümöt, nincs jövője (ő decens illatokat permetez magára a tágabb jövő érdekében, míg én az intenzívebb aromák elkötelezettje vagyok, nem hányva fittyet a jelennek sem). Abban is egyetértünk, hogy minél rosszabbul állnak a dolgaink, annál jobban kell kinéznünk (bár ez rám egyelőre nem igazán vonatkozik). Abban is osztjuk egymás véleményét, hogy elsősorban a megjelenésünkkel kell hatnunk a diákokra: az ápolt külső, az elegancia vagy az extravagancia maradandó emléknyomokat hagy, s igazán nem olyan nagy baj, hogy a tananyag töredéke sem raktározódik el a hosszútávú memóriájukban.

Megjelent az Irodalmi Szemle 2020/10-es lapszámában