Hajtman Kornél versei
Julija Svetlova felvétele
smaragd
epét hánytam
keserű volt és mart
kamasz koromban a szerelem fájt így
már nagy vagyok
epét hányok
gyönyörű zöldet
Darwin
leválhat az arcom az arcodról
ahogy a gorilla finom mozdulatokkal
hámozza a banánt
ha férfi lennél megcsókolnálak
ha nő akkor is
légzés metabolizmus kiválasztás
csak ember vagy
életcél
kitépték a legszebb tollamat
ragadozó erős állkapcsa közt ékem
vadásznak se kellek
bajtársaim
kitömve
a mennyben
a kandalló felett
filozófia
ha az összes fát kivágják
és élelem sem lesz
csak mi emberek
az üres bolygón
ott és akkor
ha rövid időre is
megtapasztaljuk a
meztelen létet
légzés szívverés
éhség halál
gyónás
kőszavak omlanak a lelkekről
apró pillangók hordják a súlyos terhet
szállnak velük egyre feljebb
tavaszszínű pillangó az ujjamon
számhoz emelem szárnyát és belesúgom
a meztelen éjszakákat
lány arcú fiúkat
férfi testű lányokat
késeket
szavakat
szegényeket
árvákat
ömlenek a kövek a puha szárnyra
elfogynak
az apró rovar útnak indul
nehéz a terhem
az ég nyitva
vihar közeleg
szolidaritás
mi lesz akkor ha elfogy az összes protézis
nem lesz több hazugság
akkor majd meglátjuk a romokat
a porban csúszva
csonkok mindenütt
nincs több maraton
imára kulcsolt kéz
csak az igazmondó test
öltések hegek
én még mindig hazudok
a vonatot várom
