Tatár Sándor verse

Lytovchenko Volodymyr felvétele

„NINCSEN REMÉNY!”

Vérmérséklet szerint (s jobbára
életkor függvényében is)
lelkesen vagy gyanakodva
próbálgatjuk, igyekszünk kiismerni
a nekünk osztott lapokat.
Elégedett ábrázat: nagyjából
annyi, mint fehér holló.
– Nem, dehogy méltányos ez így:
nekem 172 centi jutott; vidéki-/proli-gyökerű,
sem jómódot, sem polgári
kultúrát nem ismerő család!
És M., aki nem ért meg, megkeseredett,
feszt hibáztat, és még el is
hízott – ez csupa orv fejlemény.
Bezzeg
Z., az alig kopaszodó hórihorgas,
az ő L-jével; az egy házias bombázó!
Negyven fölött is, …ssza meg!
Vagy a P.! Azt a gyerekei nem ejtik
kétségbe, a főnöke nem cseszteti
(miközben ő elég sokakat
basztathat, ha akar); az száz évig
fog élni: nincs miért dohányoznia,
és inni is csak jókedvében iszik.
Hiába tudunk
úgy lebbencset főzni, politikust, sorozatkaraktert
vagy standup-ost parodizálni, na meg hát
célbahugyozni, mint kevesen!
És kihalunk.
Mind egy szálig.
Megsülünk, akár grillrácson a kalbász,
megfulladunk, mint befőttesüveggel
foglyul ejtett darázs. Vagy egyszerűen
elmegy a kedvünk attól a dologtól
– és hát mennyire
ki vagyunk szolgáltatva az átkozott
vírusoknak is!
Pedig a klímakampány figyelmeztet,
ezer csatornán dől a pornó,
és kitartóan csapkodja partjainkat
a fertőtlenítőóceán!

Megjelent az Irodalmi Szemle 2021/11-es lapszámában.

Tatár Sándor (1962, Budapest) 

Költő, műfordító, könyvtáros.