Oláh András versei

Sven Beyersdorff felvétele

HARMADIK KÍSÉRLET

emlékek bugyognak föl
csatornaszag
fertőtlenítést igénylő képek
imára hívnak
születést ígérnek
menekülj fuss
szakíts át kerítést törj be ablakot
lélegezz mélyet
csak ne kelts pánikot akkor se
ha ágyad szélén én ülök
és nem a remény
Isten álhírt küldött a földre
s téged várólistára tett
szakértők magyarázzák
miért lett hirtelen hiánycikk
a kereszt
koporsó van dögivel
sikertörténet ez
de mindjárt záróra lesz
emellek – súlytalan vagy –
önfegyelem kell
a bűnöket nem szabad tetézni
és semmiképp ne hagyd meghalni
mindegyik tavaszt

[TAKARÉKMENNYORSZÁG]

takarékmennyország ez
– folyton besötétítenek –

nézem a képkeretbe zárt időt

érzem az öreg cserépkályha melegét
a rám pazarolt könnyeket

gyömbéres kávét kavargatsz
a régi ízekre vágyom
a sercegő zsírból kifutó illatokra

csatakos reményben ébredek
hűs légáramlat tisztítja tekintetem

– egy nyakamba csókolt pillanat
fut versenyt velem

REMÉNYTELEN

az infúziós tasak a tanúm: meggyóntalak
s láttam formalinban ázni a tegnapot
a kíváncsiság legyűrt
kifehérítette a bűnöket
eltévesztettelek
botorkálok veszélyes zátonyok között
ellenérték nélküli csöndben
a távolság bizserget
magányomra álarcot borít a köd
csak rendszerüzenetek érkeznek
– már senki sem tudja hol vagyok

Megjelent az Irodalmi Szemle 2022/4-es lapszámában.

Oláh András (1959, Hajdúnánás)

Költő, író.