Tárnoki Márta versei

Helen Anderson felvétele

Jobb idegen tájban

Jobb nekem így, idegen tájban.
Jobb, ha csak félig értem, mit
próbálnak mások. Jobb, ha itt
használódom el, szemtanú nélkül.

Kifakulok a világból, nem teljesen
és nem túl óvatosan. Nem a te
világodból, ott fakulni lehetetlen.
Jobb így, vigasz és támasz nélkül.

Jobb egy ilyen tájban árnyat vetni.
Jobb egy ilyen taposómalom, mint
az otthoni hétköznap csikorgása.
Jobb így, idegenek fájdalmában.

Jobb így elfáradni, mint másképp.
Inkább itt érjen utol a tunya és
valószínűtlen végzet, mint ott,
a tüskés utcák megalkuvásában.

Balga krampuszok

Mindig az ellenség oldalán állok.
Nekem senki ne mutogassa, ma éppen
kire kell haragudni, ördögre kit hogyan
kell átfesteni. Mert senkivel se tartok.

Nekem senki ne magyarázzon. Kettőn
áll a vásár: a hivatalos ellenségben
ott rejtőzik a hívatlan szövetséges,
a szeretett szövetségesben meg a krampusz.

Látom mosolyukat. Tapasztalt kártyások,
tudják, hogyan kell tömegeket kábítani.
Mert kell a közönség. A sok könnyes szem,
meg a zaj, ettől duzzad az öntudat.

Ebben égsz

Érzem, hogy gyötörni készülsz.
Hosszú versekkel? Azt is, aki
az ilyesmit élvezi? De közben
a kezdőkre is gondod lesz?

Látom, gyötörni készülsz.
Hamisítatlan hazugsággal
és igazságos hamisítványokkal.
Ebből építkezel, ebben égsz.

Gyötörni és gyötrődni. Hogy bírd
a tehert, amelyet soha senki
nem akaszt rád. Megható, ahogy
nem érted, mi az, ami irányít.

Megjelent az Irodalmi Szemle 2022/7–8-as lapszámában.

Tárnoki Márta (2001, Léva)

Költő, közgazdász, egyetemi hallgató.