Nyerges Gábor Ádám: Végszó

Midőn ezt írtam, megvolt még az ég
Orbán Ottó egy sosem létezett versének témájára

Az „értelmes”, illetve ami belőle
„majd” (?)
szóval hamarosan marad,
egy szó mint száz, a teljes maradék
emberi civilizáció végén,

a fortyogó lávatengerben
vagy hömpölygő műanyag-árvízben
vagy porló sivatagtengerben
az Apokalipszis első,
második,
harmadik,
és negyedik lovasa után
barátságos döcörgéssel érkezik majd meg

a Family Frost feliratú
rozsdaette, nyikorgó kis furgon,
a fortyogó hangzavaron áttülkölve
összetéveszthetetlen dallamát
(tűrűrűű-rürűűrű-ríííí),
a volánnál Remény Rezső,
nyugalmazott (épp nyugdíjkiegészítő)
kisvállalkozóval,

aki majd ekkor
(mikor is? már?)
kapatosat fékezve
kicsit krákog,
elegánsan igazít gyűrődő nadrágján a tökei táján,
és jelzi, egyfelől,
hogy bocsika vagyok, kicsit késtem,
és érdeklődi majd, másfelől,
hogy mit tetszik parancsolni,

még gyorsan, mielőtt
minden, de minden
végképp felismerhetetlenné olvad