Forgács Miklós versei
Arnold Eszter felvétele
Kezdő bestiák
51.
az időtlen idők óta a játéküzlet
legfelső polcán porosodó
plüss galandféreg
legnagyobb magányában
mindig abban reménykedik,
hogy egy éppen arra járó
és ínyenc gazdaszervezet
egy boldog, valódi galandféreggel
a bélrendszerében
majd lenyeli őt
52.
rühelmetes szikkadt kandeláberek! –
átkozódott a párhuzamos téridőkbe
száműzött kollégák elfeledett fényétől is
káprázó szemű szentjánosbogár –
adjátok vissza a fényem!
53.
méghogy unalmas a matematika –
dünnyögött a túlhordott tarantula,
és akkor még nem tudta,
mi az a Riemann-sejtés
54.
a készpénz olyan, mint a vitorla –
a félig leeresztett roló mögül
egykedvűen nézte a naplementét
egy elkényelmesedett imádkozó sáska –
csak dagad a látszat
55.
a cickány már nem menekült tovább,
kifulladtan lihegte maga elé az ősi mondókát:
sok a fej, sok a tor, sok a potroh
nyúlós csönd a szép unalom
botor hasonlatom úgyis botlog
saját arcom simogatom
56.
ma mit mondott az a fránya éjszaka? –
támadta le a glutén a laktózt
a pincérnő arcán a kétségbeesett életöröm
nem más, mint bánatba burkolt bizalom –
vágta rá gondolkodás nélkül a laktóz –
és nemcsak fránya, de vagány is
57.
azt hittem megtart ez a mihaszna tavirózsa –
szégyellte el magát a cirkuszrajongó vidra
58.
miért szorítanánk ki a vécésnénit az operairodalomból –
krákogta hurutos hangon a poratka
egy féktelen mezzoszopránhoz illő kihívás –
majd még beledünnyögte a huzatba:
itt aztán tényleg szükség lesz minden árnyalatra
59.
zöld hernyó vagyok egy kéményseprő vállán –
mentegetőzött a leendő kis fagykulcs
ő sem elemzi magát valami hevesen,
letelt a munkaideje, már nincs egyenruhában
60.
ne stigmatizálj! – böffenti a lomha poloska
az engesztelhetetlenül közeledő tenyérnek
61.
a radiátorok hangja bódító –
magyarázta a jégmadár a lösznek –
bár a fecske szerint a múltkori
csőrferdülésem is csak pszichoszomatikus volt
62.
a boldogtalan csótány tudta,
a metróalagút
egy egész életre szóló zsákutca
63.
együtt utaztak a vonaton
a mocsári rozmár,
a folyami cápa
és a parlagi tigris –
csacsogott önfeledten
a testvéreinél egy picivel fejletlenebb
párnapos pitbull
de ismét megállapította,
hogy a döbbent csöndnek
olyasmi szaga van,
mint az odakozmált anyatejnek
64.
hirtelen nem is tudom –
morfondírozott a pocsolya közepén
megigézve rostokló csüngő hasú vietnami malac –,
hogy a sűrűn hulló diónyi nagyságú jégdarabok
vagy a kopasz nyakú kakas átható tekintete
a félelmetesebb?
65.
rabul ejtetted a fényt! –
sziszegte a gyémántgyűrűnek a guppi,
az akvárium üvegfalát már észre sem vette
66.
nem érzem a kontextust – vallotta be a tanácstalan parazita
ez nem költészet – hősködött a vadonatúj partitúra
verseny – nyugodott meg egy picit a parazita
részletes kivégzés – élvezett el a partitúra,
s már nagyon várta, hogy végre kinyissák
Megjelent az Irodalmi Szemle 2023/1-es lapszámában.
Forgács Miklós (1973, Léva)
Költő, dramaturg, rendező. Latex búslakodó című verseskötete 2019-ben jelent meg.